Köszönöm a sok inspirációt, amit tőletek kapok. Jó látni, hogy babával sem kell lemondani az utazásról.
Köszönöm, hogy megmutatod a világnak, hogy babával is van élet, és igenis menni lehet és szerintem kell is!
Örülök, hogy rád találtam, a napokban te leszel az olvasmányom, mert hamarosan megyünk mi is 7 hónaposan a kisfiunkkal először.
Imádom az oldalad, rengeteg hasznos infót találok, köszönöm!!
Előző
Következő
![](https://utazoanya.hu/wp-content/uploads/2020/10/2020-07-16-11.40.40-1-1-819x1024.jpg)
Ismerj meg
Szia. Judy vagyok, Utazóanya. Mielőtt belekezdtem a gyermekvállalásba, azt mondták nekem, hogy utazzak, amíg lehet, mert gyerekkel már nem fogok tudni. Én nem értek ezzel egyet! Három gyermekemmel és a férjemmel közösen járjuk a világot és fedezünk fel új helyeket, és eddig 40+ országban jártam öt kontinensen a gyerekeimmel közösen.
Az Utazóanya oldalt azért hoztam létre, hogy családokat inspiráljon arra, hogy merjenek belevágni a megálmodott kalandokba babával, kisgyerekkel is. Ehhez pedig sok-sok hasznos tippet és motiváló élménybeszámolót találsz az oldalon. Szeretném neked is átadni a rengeteg tapasztalatot, amit gyűjtöttem az évek során a babával és kisgyerekkel utazás terén. Emellett számos részletes és hasznos kiadvány is rendelkezésre áll, hogy a kisgyerekes utazásból ki tudd hozni a legtöbbet, és az élményekre tudj koncentrálni.
Jó olvasgatást és még több élménygyűjtést kívánok neked,
Judy
![@utazoanya](https://utazoanya.hu/wp-content/plugins/instagram-widget-by-wpzoom/dist/images/backend/icon-insta.png)
Utazóanya
📍5 gyerekbarát belföldi strand országszerte, amit személyesen is kipróbáltunk már a három kisgyerekkel 🏖️
✔️Mentsd el és küldd el valakinek, aki pont menne valamerre strandolni picikkel.
És hogy mitől lesz gyerekbarát egy strand?
Mi nagyon szeretjük, ha van sok árnyék, ha sekély a part vagy van baba- és gyerekmedence, és plusz pont jár a tiszta mosdókért és a minőségi büfékért (bár a strandon szerintem nehéz egészséges ételeket találni 🙈).
Szerintem mind az 5 strandot megéri felkeresni legalább egyszer a gyerekekkel, mert egytől egyig fantasztikus élményt tudnak nyújtani 🙏🏼
Nektek melyik a kedvenc gyerekbarát strandotok? Kivel strandolnál legközelebb?
❗️Még 6 napig tudod 15% kedvezménnyel megvásárolni a Strandolás Babával, Kisgyerekkel PRO e-könyvet az utazoanyastrand15 kóddal, és ugyaneddig ajándékba kapod mellé a Komplex Családi Pakolós Listát 1250,- forint értékben. A könyvben még több belföldi gyerekbarát strandot megosztok ☀️ Link a profilomban 🩵
#utazoanya #strandolás #mutimerrejarsz #utazás
2 nap ago
![👩❤️👨15 éve együtt 🤍
💍~8 éve házasok
🧑🍼6 éve szülők
👶3 gyerek
👯♂️1 iker pár
👧1 súlyosan epilepsziás kislány
🗺️40+ ország közösen
🗽5 éve Utazóanya
Ha három szóval kéne kifejezni az elmúlt 15 évünket, ez lenne az: kitartás, bátorság, szabadság.
Mert nem attól érzem magam szabadnak és függetlennek, hogy azt csinálok, amit akarok egész nap, mert ez nem igaz: nagyon kötött napirend szerint kell élnem, rengeteg kötelességgel és felelősséggel. Azóta pláne, hogy a súlyosan beteg kislányom ellátása lett a fő foglalkozásom.
Attól érzem magam szabadnak, hogy nem másoknak kell megfelelnem: nem kell azért sminkelnem és új ruhákat vennem, mert tetszeni szeretnék másoknak; nem kell mások által elvárt dolgokat csinálnom a gyerekeimmel, mert mi van, ha kibeszélnek a játszótéren a hátam mögött.
A szabadság az, hogy belülről érzem, mi a jó a mi családunknak, függetlenítem magam mások előítéleteitől és elvárásaitól, ezáltal olyan úti célokat és országokat fedezhetünk fel, ami másnak nem hogy eszébe se jutott volna, de elszörnyed (és kibeszél?), ha meghallja.
A szabadság érzése belülről jön. Az egész világ ellenem lehetett volna, amiért egy súlyos beteg kislánnyal Mexikóba mertem utazni. Vállaltam, hogy a társadalom 99,9%-a utálhat emiatt. De az a 4 ember, aki az én legszűkebb családom, boldog, és csak ez számít.
Hálás vagyok, hogy a férjem ebben is társam. Messze nem ideális és küzdelemmentes se az életünk, se a kapcsolatunk. Nem ez a lényege a mondanivalómnak. Vissza kell térni néha a gyökerekhez. Az alappillérek megvannak, és arra igyekszünk építkezni, a magunk módján. Nem úgy, ahogy elvárják. Haladunk tovább a kihívásokkal teli rögös utunkon, melyeket megfűszerezünk különleges élményekkel.
És ehhez kell a kitartás, a bátorság és a szabadság.
#utazoanya](https://scontent-vie1-1.cdninstagram.com/v/t39.30808-6/452475918_18077388826502889_2332943402943556606_n.jpg?_nc_cat=105&ccb=1-7&_nc_sid=18de74&_nc_ohc=AiElkBQ1VsQQ7kNvgHSx5aQ&_nc_ht=scontent-vie1-1.cdninstagram.com&edm=ANo9K5cEAAAA&oh=00_AYDlC9egB2_qbS1Z5iYr-XM7w0AphjguvPnsaZ33MKjLOQ&oe=66AA60BE)
![👩❤️👨15 éve együtt 🤍
💍~8 éve házasok
🧑🍼6 éve szülők
👶3 gyerek
👯♂️1 iker pár
👧1 súlyosan epilepsziás kislány
🗺️40+ ország közösen
🗽5 éve Utazóanya
Ha három szóval kéne kifejezni az elmúlt 15 évünket, ez lenne az: kitartás, bátorság, szabadság.
Mert nem attól érzem magam szabadnak és függetlennek, hogy azt csinálok, amit akarok egész nap, mert ez nem igaz: nagyon kötött napirend szerint kell élnem, rengeteg kötelességgel és felelősséggel. Azóta pláne, hogy a súlyosan beteg kislányom ellátása lett a fő foglalkozásom.
Attól érzem magam szabadnak, hogy nem másoknak kell megfelelnem: nem kell azért sminkelnem és új ruhákat vennem, mert tetszeni szeretnék másoknak; nem kell mások által elvárt dolgokat csinálnom a gyerekeimmel, mert mi van, ha kibeszélnek a játszótéren a hátam mögött.
A szabadság az, hogy belülről érzem, mi a jó a mi családunknak, függetlenítem magam mások előítéleteitől és elvárásaitól, ezáltal olyan úti célokat és országokat fedezhetünk fel, ami másnak nem hogy eszébe se jutott volna, de elszörnyed (és kibeszél?), ha meghallja.
A szabadság érzése belülről jön. Az egész világ ellenem lehetett volna, amiért egy súlyos beteg kislánnyal Mexikóba mertem utazni. Vállaltam, hogy a társadalom 99,9%-a utálhat emiatt. De az a 4 ember, aki az én legszűkebb családom, boldog, és csak ez számít.
Hálás vagyok, hogy a férjem ebben is társam. Messze nem ideális és küzdelemmentes se az életünk, se a kapcsolatunk. Nem ez a lényege a mondanivalómnak. Vissza kell térni néha a gyökerekhez. Az alappillérek megvannak, és arra igyekszünk építkezni, a magunk módján. Nem úgy, ahogy elvárják. Haladunk tovább a kihívásokkal teli rögös utunkon, melyeket megfűszerezünk különleges élményekkel.
És ehhez kell a kitartás, a bátorság és a szabadság.
#utazoanya](https://scontent-vie1-1.cdninstagram.com/v/t39.30808-6/452416397_18077388769502889_8151003465321018031_n.jpg?_nc_cat=108&ccb=1-7&_nc_sid=18de74&_nc_ohc=Fk71PxZylhMQ7kNvgGdSSMW&_nc_ht=scontent-vie1-1.cdninstagram.com&edm=ANo9K5cEAAAA&oh=00_AYCOQ1qsMEAOHOqj1P1kxb0FufEJoadRQ6-IN1jwlTbVBA&oe=66AA4193)
![👩❤️👨15 éve együtt 🤍
💍~8 éve házasok
🧑🍼6 éve szülők
👶3 gyerek
👯♂️1 iker pár
👧1 súlyosan epilepsziás kislány
🗺️40+ ország közösen
🗽5 éve Utazóanya
Ha három szóval kéne kifejezni az elmúlt 15 évünket, ez lenne az: kitartás, bátorság, szabadság.
Mert nem attól érzem magam szabadnak és függetlennek, hogy azt csinálok, amit akarok egész nap, mert ez nem igaz: nagyon kötött napirend szerint kell élnem, rengeteg kötelességgel és felelősséggel. Azóta pláne, hogy a súlyosan beteg kislányom ellátása lett a fő foglalkozásom.
Attól érzem magam szabadnak, hogy nem másoknak kell megfelelnem: nem kell azért sminkelnem és új ruhákat vennem, mert tetszeni szeretnék másoknak; nem kell mások által elvárt dolgokat csinálnom a gyerekeimmel, mert mi van, ha kibeszélnek a játszótéren a hátam mögött.
A szabadság az, hogy belülről érzem, mi a jó a mi családunknak, függetlenítem magam mások előítéleteitől és elvárásaitól, ezáltal olyan úti célokat és országokat fedezhetünk fel, ami másnak nem hogy eszébe se jutott volna, de elszörnyed (és kibeszél?), ha meghallja.
A szabadság érzése belülről jön. Az egész világ ellenem lehetett volna, amiért egy súlyos beteg kislánnyal Mexikóba mertem utazni. Vállaltam, hogy a társadalom 99,9%-a utálhat emiatt. De az a 4 ember, aki az én legszűkebb családom, boldog, és csak ez számít.
Hálás vagyok, hogy a férjem ebben is társam. Messze nem ideális és küzdelemmentes se az életünk, se a kapcsolatunk. Nem ez a lényege a mondanivalómnak. Vissza kell térni néha a gyökerekhez. Az alappillérek megvannak, és arra igyekszünk építkezni, a magunk módján. Nem úgy, ahogy elvárják. Haladunk tovább a kihívásokkal teli rögös utunkon, melyeket megfűszerezünk különleges élményekkel.
És ehhez kell a kitartás, a bátorság és a szabadság.
#utazoanya](https://scontent-vie1-1.cdninstagram.com/v/t39.30808-6/452500319_18077388760502889_3718211409192489424_n.jpg?_nc_cat=105&ccb=1-7&_nc_sid=18de74&_nc_ohc=J2ofal0iFdEQ7kNvgE0zxhI&_nc_ht=scontent-vie1-1.cdninstagram.com&edm=ANo9K5cEAAAA&oh=00_AYA9QdDi1WZgihXtN-L6Y91kqZG9EDfEr0_o0s9vl0gMKw&oe=66AA526C)
![👩❤️👨15 éve együtt 🤍
💍~8 éve házasok
🧑🍼6 éve szülők
👶3 gyerek
👯♂️1 iker pár
👧1 súlyosan epilepsziás kislány
🗺️40+ ország közösen
🗽5 éve Utazóanya
Ha három szóval kéne kifejezni az elmúlt 15 évünket, ez lenne az: kitartás, bátorság, szabadság.
Mert nem attól érzem magam szabadnak és függetlennek, hogy azt csinálok, amit akarok egész nap, mert ez nem igaz: nagyon kötött napirend szerint kell élnem, rengeteg kötelességgel és felelősséggel. Azóta pláne, hogy a súlyosan beteg kislányom ellátása lett a fő foglalkozásom.
Attól érzem magam szabadnak, hogy nem másoknak kell megfelelnem: nem kell azért sminkelnem és új ruhákat vennem, mert tetszeni szeretnék másoknak; nem kell mások által elvárt dolgokat csinálnom a gyerekeimmel, mert mi van, ha kibeszélnek a játszótéren a hátam mögött.
A szabadság az, hogy belülről érzem, mi a jó a mi családunknak, függetlenítem magam mások előítéleteitől és elvárásaitól, ezáltal olyan úti célokat és országokat fedezhetünk fel, ami másnak nem hogy eszébe se jutott volna, de elszörnyed (és kibeszél?), ha meghallja.
A szabadság érzése belülről jön. Az egész világ ellenem lehetett volna, amiért egy súlyos beteg kislánnyal Mexikóba mertem utazni. Vállaltam, hogy a társadalom 99,9%-a utálhat emiatt. De az a 4 ember, aki az én legszűkebb családom, boldog, és csak ez számít.
Hálás vagyok, hogy a férjem ebben is társam. Messze nem ideális és küzdelemmentes se az életünk, se a kapcsolatunk. Nem ez a lényege a mondanivalómnak. Vissza kell térni néha a gyökerekhez. Az alappillérek megvannak, és arra igyekszünk építkezni, a magunk módján. Nem úgy, ahogy elvárják. Haladunk tovább a kihívásokkal teli rögös utunkon, melyeket megfűszerezünk különleges élményekkel.
És ehhez kell a kitartás, a bátorság és a szabadság.
#utazoanya](https://scontent-vie1-1.cdninstagram.com/v/t39.30808-6/452671169_18077388844502889_5122851366572816634_n.jpg?_nc_cat=106&ccb=1-7&_nc_sid=18de74&_nc_ohc=uZfN3lo82IkQ7kNvgHAYcFQ&_nc_ht=scontent-vie1-1.cdninstagram.com&edm=ANo9K5cEAAAA&oh=00_AYBc6HsJEfcIlXQ0Cd76ddqWRNAO2ydKxGpXs8hwfVGa7w&oe=66AA3550)
![👩❤️👨15 éve együtt 🤍
💍~8 éve házasok
🧑🍼6 éve szülők
👶3 gyerek
👯♂️1 iker pár
👧1 súlyosan epilepsziás kislány
🗺️40+ ország közösen
🗽5 éve Utazóanya
Ha három szóval kéne kifejezni az elmúlt 15 évünket, ez lenne az: kitartás, bátorság, szabadság.
Mert nem attól érzem magam szabadnak és függetlennek, hogy azt csinálok, amit akarok egész nap, mert ez nem igaz: nagyon kötött napirend szerint kell élnem, rengeteg kötelességgel és felelősséggel. Azóta pláne, hogy a súlyosan beteg kislányom ellátása lett a fő foglalkozásom.
Attól érzem magam szabadnak, hogy nem másoknak kell megfelelnem: nem kell azért sminkelnem és új ruhákat vennem, mert tetszeni szeretnék másoknak; nem kell mások által elvárt dolgokat csinálnom a gyerekeimmel, mert mi van, ha kibeszélnek a játszótéren a hátam mögött.
A szabadság az, hogy belülről érzem, mi a jó a mi családunknak, függetlenítem magam mások előítéleteitől és elvárásaitól, ezáltal olyan úti célokat és országokat fedezhetünk fel, ami másnak nem hogy eszébe se jutott volna, de elszörnyed (és kibeszél?), ha meghallja.
A szabadság érzése belülről jön. Az egész világ ellenem lehetett volna, amiért egy súlyos beteg kislánnyal Mexikóba mertem utazni. Vállaltam, hogy a társadalom 99,9%-a utálhat emiatt. De az a 4 ember, aki az én legszűkebb családom, boldog, és csak ez számít.
Hálás vagyok, hogy a férjem ebben is társam. Messze nem ideális és küzdelemmentes se az életünk, se a kapcsolatunk. Nem ez a lényege a mondanivalómnak. Vissza kell térni néha a gyökerekhez. Az alappillérek megvannak, és arra igyekszünk építkezni, a magunk módján. Nem úgy, ahogy elvárják. Haladunk tovább a kihívásokkal teli rögös utunkon, melyeket megfűszerezünk különleges élményekkel.
És ehhez kell a kitartás, a bátorság és a szabadság.
#utazoanya](https://scontent-vie1-1.cdninstagram.com/v/t39.30808-6/452406263_18077388778502889_4584039037836258966_n.jpg?_nc_cat=103&ccb=1-7&_nc_sid=18de74&_nc_ohc=ukeUa-WT6R4Q7kNvgHmdUem&_nc_ht=scontent-vie1-1.cdninstagram.com&edm=ANo9K5cEAAAA&oh=00_AYCYZcHGLGaAK9n-CJjn5OMfAasZvkr7XvURhmWf0AjRGQ&oe=66AA31EA)
![👩❤️👨15 éve együtt 🤍
💍~8 éve házasok
🧑🍼6 éve szülők
👶3 gyerek
👯♂️1 iker pár
👧1 súlyosan epilepsziás kislány
🗺️40+ ország közösen
🗽5 éve Utazóanya
Ha három szóval kéne kifejezni az elmúlt 15 évünket, ez lenne az: kitartás, bátorság, szabadság.
Mert nem attól érzem magam szabadnak és függetlennek, hogy azt csinálok, amit akarok egész nap, mert ez nem igaz: nagyon kötött napirend szerint kell élnem, rengeteg kötelességgel és felelősséggel. Azóta pláne, hogy a súlyosan beteg kislányom ellátása lett a fő foglalkozásom.
Attól érzem magam szabadnak, hogy nem másoknak kell megfelelnem: nem kell azért sminkelnem és új ruhákat vennem, mert tetszeni szeretnék másoknak; nem kell mások által elvárt dolgokat csinálnom a gyerekeimmel, mert mi van, ha kibeszélnek a játszótéren a hátam mögött.
A szabadság az, hogy belülről érzem, mi a jó a mi családunknak, függetlenítem magam mások előítéleteitől és elvárásaitól, ezáltal olyan úti célokat és országokat fedezhetünk fel, ami másnak nem hogy eszébe se jutott volna, de elszörnyed (és kibeszél?), ha meghallja.
A szabadság érzése belülről jön. Az egész világ ellenem lehetett volna, amiért egy súlyos beteg kislánnyal Mexikóba mertem utazni. Vállaltam, hogy a társadalom 99,9%-a utálhat emiatt. De az a 4 ember, aki az én legszűkebb családom, boldog, és csak ez számít.
Hálás vagyok, hogy a férjem ebben is társam. Messze nem ideális és küzdelemmentes se az életünk, se a kapcsolatunk. Nem ez a lényege a mondanivalómnak. Vissza kell térni néha a gyökerekhez. Az alappillérek megvannak, és arra igyekszünk építkezni, a magunk módján. Nem úgy, ahogy elvárják. Haladunk tovább a kihívásokkal teli rögös utunkon, melyeket megfűszerezünk különleges élményekkel.
És ehhez kell a kitartás, a bátorság és a szabadság.
#utazoanya](https://scontent-vie1-1.cdninstagram.com/v/t39.30808-6/452652354_18077388796502889_8957161713283695125_n.jpg?_nc_cat=106&ccb=1-7&_nc_sid=18de74&_nc_ohc=-8fX5kttNOUQ7kNvgEgsaTr&_nc_ht=scontent-vie1-1.cdninstagram.com&edm=ANo9K5cEAAAA&oh=00_AYC2vUUu-bz967VVSWvoBT8F6DxY5sS9bnLZA1nIl1OJHg&oe=66AA3996)
![👩❤️👨15 éve együtt 🤍
💍~8 éve házasok
🧑🍼6 éve szülők
👶3 gyerek
👯♂️1 iker pár
👧1 súlyosan epilepsziás kislány
🗺️40+ ország közösen
🗽5 éve Utazóanya
Ha három szóval kéne kifejezni az elmúlt 15 évünket, ez lenne az: kitartás, bátorság, szabadság.
Mert nem attól érzem magam szabadnak és függetlennek, hogy azt csinálok, amit akarok egész nap, mert ez nem igaz: nagyon kötött napirend szerint kell élnem, rengeteg kötelességgel és felelősséggel. Azóta pláne, hogy a súlyosan beteg kislányom ellátása lett a fő foglalkozásom.
Attól érzem magam szabadnak, hogy nem másoknak kell megfelelnem: nem kell azért sminkelnem és új ruhákat vennem, mert tetszeni szeretnék másoknak; nem kell mások által elvárt dolgokat csinálnom a gyerekeimmel, mert mi van, ha kibeszélnek a játszótéren a hátam mögött.
A szabadság az, hogy belülről érzem, mi a jó a mi családunknak, függetlenítem magam mások előítéleteitől és elvárásaitól, ezáltal olyan úti célokat és országokat fedezhetünk fel, ami másnak nem hogy eszébe se jutott volna, de elszörnyed (és kibeszél?), ha meghallja.
A szabadság érzése belülről jön. Az egész világ ellenem lehetett volna, amiért egy súlyos beteg kislánnyal Mexikóba mertem utazni. Vállaltam, hogy a társadalom 99,9%-a utálhat emiatt. De az a 4 ember, aki az én legszűkebb családom, boldog, és csak ez számít.
Hálás vagyok, hogy a férjem ebben is társam. Messze nem ideális és küzdelemmentes se az életünk, se a kapcsolatunk. Nem ez a lényege a mondanivalómnak. Vissza kell térni néha a gyökerekhez. Az alappillérek megvannak, és arra igyekszünk építkezni, a magunk módján. Nem úgy, ahogy elvárják. Haladunk tovább a kihívásokkal teli rögös utunkon, melyeket megfűszerezünk különleges élményekkel.
És ehhez kell a kitartás, a bátorság és a szabadság.
#utazoanya](https://scontent-vie1-1.cdninstagram.com/v/t39.30808-6/452518313_18077388811502889_3354414673558778656_n.jpg?_nc_cat=103&ccb=1-7&_nc_sid=18de74&_nc_ohc=F7M6N0k6WZMQ7kNvgE2xjx1&_nc_ht=scontent-vie1-1.cdninstagram.com&edm=ANo9K5cEAAAA&oh=00_AYDHQd-vpyoiY6L63n2o47KoZs7hViUdO8Uwye7ac4fg2Q&oe=66AA566B)
![👩❤️👨15 éve együtt 🤍
💍~8 éve házasok
🧑🍼6 éve szülők
👶3 gyerek
👯♂️1 iker pár
👧1 súlyosan epilepsziás kislány
🗺️40+ ország közösen
🗽5 éve Utazóanya
Ha három szóval kéne kifejezni az elmúlt 15 évünket, ez lenne az: kitartás, bátorság, szabadság.
Mert nem attól érzem magam szabadnak és függetlennek, hogy azt csinálok, amit akarok egész nap, mert ez nem igaz: nagyon kötött napirend szerint kell élnem, rengeteg kötelességgel és felelősséggel. Azóta pláne, hogy a súlyosan beteg kislányom ellátása lett a fő foglalkozásom.
Attól érzem magam szabadnak, hogy nem másoknak kell megfelelnem: nem kell azért sminkelnem és új ruhákat vennem, mert tetszeni szeretnék másoknak; nem kell mások által elvárt dolgokat csinálnom a gyerekeimmel, mert mi van, ha kibeszélnek a játszótéren a hátam mögött.
A szabadság az, hogy belülről érzem, mi a jó a mi családunknak, függetlenítem magam mások előítéleteitől és elvárásaitól, ezáltal olyan úti célokat és országokat fedezhetünk fel, ami másnak nem hogy eszébe se jutott volna, de elszörnyed (és kibeszél?), ha meghallja.
A szabadság érzése belülről jön. Az egész világ ellenem lehetett volna, amiért egy súlyos beteg kislánnyal Mexikóba mertem utazni. Vállaltam, hogy a társadalom 99,9%-a utálhat emiatt. De az a 4 ember, aki az én legszűkebb családom, boldog, és csak ez számít.
Hálás vagyok, hogy a férjem ebben is társam. Messze nem ideális és küzdelemmentes se az életünk, se a kapcsolatunk. Nem ez a lényege a mondanivalómnak. Vissza kell térni néha a gyökerekhez. Az alappillérek megvannak, és arra igyekszünk építkezni, a magunk módján. Nem úgy, ahogy elvárják. Haladunk tovább a kihívásokkal teli rögös utunkon, melyeket megfűszerezünk különleges élményekkel.
És ehhez kell a kitartás, a bátorság és a szabadság.
#utazoanya](https://scontent-vie1-1.cdninstagram.com/v/t39.30808-6/452420636_18077388841502889_8375868830102976690_n.jpg?_nc_cat=110&ccb=1-7&_nc_sid=18de74&_nc_ohc=7KnUWo0U2YQQ7kNvgElMVQK&_nc_ht=scontent-vie1-1.cdninstagram.com&edm=ANo9K5cEAAAA&oh=00_AYC8h8IjqKbO-ZYBLUWRC5a5GcFBzBHaCW1s7w2jI6SzqA&oe=66AA337A)
![👩❤️👨15 éve együtt 🤍
💍~8 éve házasok
🧑🍼6 éve szülők
👶3 gyerek
👯♂️1 iker pár
👧1 súlyosan epilepsziás kislány
🗺️40+ ország közösen
🗽5 éve Utazóanya
Ha három szóval kéne kifejezni az elmúlt 15 évünket, ez lenne az: kitartás, bátorság, szabadság.
Mert nem attól érzem magam szabadnak és függetlennek, hogy azt csinálok, amit akarok egész nap, mert ez nem igaz: nagyon kötött napirend szerint kell élnem, rengeteg kötelességgel és felelősséggel. Azóta pláne, hogy a súlyosan beteg kislányom ellátása lett a fő foglalkozásom.
Attól érzem magam szabadnak, hogy nem másoknak kell megfelelnem: nem kell azért sminkelnem és új ruhákat vennem, mert tetszeni szeretnék másoknak; nem kell mások által elvárt dolgokat csinálnom a gyerekeimmel, mert mi van, ha kibeszélnek a játszótéren a hátam mögött.
A szabadság az, hogy belülről érzem, mi a jó a mi családunknak, függetlenítem magam mások előítéleteitől és elvárásaitól, ezáltal olyan úti célokat és országokat fedezhetünk fel, ami másnak nem hogy eszébe se jutott volna, de elszörnyed (és kibeszél?), ha meghallja.
A szabadság érzése belülről jön. Az egész világ ellenem lehetett volna, amiért egy súlyos beteg kislánnyal Mexikóba mertem utazni. Vállaltam, hogy a társadalom 99,9%-a utálhat emiatt. De az a 4 ember, aki az én legszűkebb családom, boldog, és csak ez számít.
Hálás vagyok, hogy a férjem ebben is társam. Messze nem ideális és küzdelemmentes se az életünk, se a kapcsolatunk. Nem ez a lényege a mondanivalómnak. Vissza kell térni néha a gyökerekhez. Az alappillérek megvannak, és arra igyekszünk építkezni, a magunk módján. Nem úgy, ahogy elvárják. Haladunk tovább a kihívásokkal teli rögös utunkon, melyeket megfűszerezünk különleges élményekkel.
És ehhez kell a kitartás, a bátorság és a szabadság.
#utazoanya](https://scontent-vie1-1.cdninstagram.com/v/t39.30808-6/452677491_18077388787502889_2875516256362855693_n.jpg?_nc_cat=105&ccb=1-7&_nc_sid=18de74&_nc_ohc=NYxUjoDdujEQ7kNvgFqY-NL&_nc_ht=scontent-vie1-1.cdninstagram.com&edm=ANo9K5cEAAAA&oh=00_AYC4GGKtlR7sGI9L7cNq36WDMr6FmVbP5c5npRlI60dDpQ&oe=66AA35A2)
![👩❤️👨15 éve együtt 🤍
💍~8 éve házasok
🧑🍼6 éve szülők
👶3 gyerek
👯♂️1 iker pár
👧1 súlyosan epilepsziás kislány
🗺️40+ ország közösen
🗽5 éve Utazóanya
Ha három szóval kéne kifejezni az elmúlt 15 évünket, ez lenne az: kitartás, bátorság, szabadság.
Mert nem attól érzem magam szabadnak és függetlennek, hogy azt csinálok, amit akarok egész nap, mert ez nem igaz: nagyon kötött napirend szerint kell élnem, rengeteg kötelességgel és felelősséggel. Azóta pláne, hogy a súlyosan beteg kislányom ellátása lett a fő foglalkozásom.
Attól érzem magam szabadnak, hogy nem másoknak kell megfelelnem: nem kell azért sminkelnem és új ruhákat vennem, mert tetszeni szeretnék másoknak; nem kell mások által elvárt dolgokat csinálnom a gyerekeimmel, mert mi van, ha kibeszélnek a játszótéren a hátam mögött.
A szabadság az, hogy belülről érzem, mi a jó a mi családunknak, függetlenítem magam mások előítéleteitől és elvárásaitól, ezáltal olyan úti célokat és országokat fedezhetünk fel, ami másnak nem hogy eszébe se jutott volna, de elszörnyed (és kibeszél?), ha meghallja.
A szabadság érzése belülről jön. Az egész világ ellenem lehetett volna, amiért egy súlyos beteg kislánnyal Mexikóba mertem utazni. Vállaltam, hogy a társadalom 99,9%-a utálhat emiatt. De az a 4 ember, aki az én legszűkebb családom, boldog, és csak ez számít.
Hálás vagyok, hogy a férjem ebben is társam. Messze nem ideális és küzdelemmentes se az életünk, se a kapcsolatunk. Nem ez a lényege a mondanivalómnak. Vissza kell térni néha a gyökerekhez. Az alappillérek megvannak, és arra igyekszünk építkezni, a magunk módján. Nem úgy, ahogy elvárják. Haladunk tovább a kihívásokkal teli rögös utunkon, melyeket megfűszerezünk különleges élményekkel.
És ehhez kell a kitartás, a bátorság és a szabadság.
#utazoanya](https://scontent-vie1-1.cdninstagram.com/v/t39.30808-6/452688788_18077388823502889_6878874088057748837_n.jpg?_nc_cat=103&ccb=1-7&_nc_sid=18de74&_nc_ohc=IlI1THIkooAQ7kNvgFbSPoF&_nc_ht=scontent-vie1-1.cdninstagram.com&edm=ANo9K5cEAAAA&oh=00_AYAuntKwdnk7MRW1IUfSdkZcPZWAQ2tzpAs6PRntQu0AqA&oe=66AA4487)
👩❤️👨15 éve együtt 🤍
💍~8 éve házasok
🧑🍼6 éve szülők
👶3 gyerek
👯♂️1 iker pár
👧1 súlyosan epilepsziás kislány
🗺️40+ ország közösen
🗽5 éve Utazóanya
Ha három szóval kéne kifejezni az elmúlt 15 évünket, ez lenne az: kitartás, bátorság, szabadság.
Mert nem attól érzem magam szabadnak és függetlennek, hogy azt csinálok, amit akarok egész nap, mert ez nem igaz: nagyon kötött napirend szerint kell élnem, rengeteg kötelességgel és felelősséggel. Azóta pláne, hogy a súlyosan beteg kislányom ellátása lett a fő foglalkozásom.
Attól érzem magam szabadnak, hogy nem másoknak kell megfelelnem: nem kell azért sminkelnem és új ruhákat vennem, mert tetszeni szeretnék másoknak; nem kell mások által elvárt dolgokat csinálnom a gyerekeimmel, mert mi van, ha kibeszélnek a játszótéren a hátam mögött.
A szabadság az, hogy belülről érzem, mi a jó a mi családunknak, függetlenítem magam mások előítéleteitől és elvárásaitól, ezáltal olyan úti célokat és országokat fedezhetünk fel, ami másnak nem hogy eszébe se jutott volna, de elszörnyed (és kibeszél?), ha meghallja.
A szabadság érzése belülről jön. Az egész világ ellenem lehetett volna, amiért egy súlyos beteg kislánnyal Mexikóba mertem utazni. Vállaltam, hogy a társadalom 99,9%-a utálhat emiatt. De az a 4 ember, aki az én legszűkebb családom, boldog, és csak ez számít.
Hálás vagyok, hogy a férjem ebben is társam. Messze nem ideális és küzdelemmentes se az életünk, se a kapcsolatunk. Nem ez a lényege a mondanivalómnak. Vissza kell térni néha a gyökerekhez. Az alappillérek megvannak, és arra igyekszünk építkezni, a magunk módján. Nem úgy, ahogy elvárják. Haladunk tovább a kihívásokkal teli rögös utunkon, melyeket megfűszerezünk különleges élményekkel.
És ehhez kell a kitartás, a bátorság és a szabadság.
#utazoanya
3 nap ago
#reklam @guidetoeurope.eu
Guide to Europe is an app and website where you can book travel packages in just seconds. ✈️
You also get a perfectly planned itinerary and have all vouchers in one app.📱
Where do you plan to travel next? 🌏
Let me know in the comments.🥰🙏🏼
🇭🇺 in comments
#utazoanya #onlyInGTE #GuideToEurope #TravelToEurope #VisitEurope #EuropeTravel #GTE
5 nap ago
GYERE és pakoljunk be közösen 5 NAPRA 3 kisgyerekkel! 🧳🎒👜
Mivel most nem repülünk, könnyebb dolgunk van, de lássuk be, ez “veszélyesebb” is lehet a “fél házat magunkkal visszük”-szindróma miatt.
Egy autóba sok minden befér, de biztos, hogy csak azért magunkkal kell vinni, mert BEFÉR?! (Vagyis ha eleget ugrálok rajta, felszabadul hely újabb cuccoknak 😂).
Tehát elutaztunk 5 napra 3 kisgyerekkel, és kb. fele annyit vittünk magunkkal, mint anno 3 hónapos iker babákkal 2 éjszakára.
Tavaly 4 hétre Argentínába ennél kevesebb cuccot vittünk (!), de az egy hátizsákos-repülős (10x repültünk) út volt, így maximális minimalizmusra volt szükség.
Minden utazás más, és mindig ahhoz kell szabni a magunkkal vitt mennyiséget, magunk előtt tartva az “A könnyű poggyász felszabadít” mondásomat.
Mivel a jelenlegi, szóban forgó utazás során lesz, amikor barátok nyaralójában alszunk a 3 kisgyerekkel, jön velünk az utazóágy, ágyneműk és egy hűtőtáska, valamint most magamnak is betettem néhány extra nyári ruhát, mert “megtehetem”. Kis luxus anyának 😅🥰
De akkor sem vittük túlzásba! A gyerekeknek napi egy póló és alsógatya elég (nem kell több!), a rövidnadrágot 2x fel lehet venni, így a rajtuk lévő mellett 2-2 db jött velünk, fürdőnadrágból 2 db, 1 pulcsi és 1 hosszúnadrág.
Az utazásaink előtt alap, hogy előveszem a saját pakolási listámat, és végig pörgetem, hogy véletlenül se felejtsek ki valami fontosat. Három gyerek mellett könnyű otthonhagyni valamit!
Ti mennyi cuccot pakoltok, ha autós vagy repülős útra mentek? Nagy a különbség?
#utazoanya #utazzgyerekkel #utazásbabával #gyerekkelvagyok #utazás #családiutazás #gyerekkelutazunk
#utazzbabával #utazócsalád #utazikacsalád #anyavagyok #gyerekkelazélet
6 nap ago
Készítettem egy interjút egy modern szemléletű gyermekorvossal (a teljes interjú a most megjelent Strandolás Babával, Kisgyerekkel PRO e-könyvemben olvasható), és ez volt a válasza arra, hogy mikortól lehet a babával strandra menni:
Érdemes megvárni a baba első oltását, amit kb. 2 hónapos kor körül szokott megkapni, mielőtt tömegbe visszük. Ez nem csak a strandot jelenti, hanem pl. a boltokat is.
Ettől függetlenül vannak élethelyzetek (pl. ha van nagytesó), amikor hamarabb is ki lehet vele menni, természetesen úgy, hogy ő másokkal nem érintkezik. Érdemes kevésbé látogatott partokat felkeresni.
Mi az ikrekkel is és Miával is 3 hónaposan mentünk először a Balatonhoz, de csak mert így jött ki a lépés (áprilisban születtek). Mia előtte már Montenegrót és Dubrovnikot is bejárta 2 hónaposan 😄🥰 és mind a három gyerek 9-10 hónapos kora körül repült a tengerentúlra (Mexikó, Thaiföld), mert mindig is szerettünk a télből a nyárba utazni, és ezt a szokásunkat a gyerekeink születése miatt sem kellett feladni. Az első Balcsizás egyébként barátokkal történt, és a legkisebb baba 1 hónapos volt ☺️😳
Meglepődtél? Ha van gyermeked, ti mikor mentetek először velük strandolni? Vagy mikor tervezed?
#utazoanya #utazzgyerekkel #utazásbabával #gyerekkelvagyok #utazás #családiutazás #gyerekkelutazunk #kisgyerekesutazók
#utazzbabával #utazócsalád #utazikacsalád#anyavagyok #gyerekkelazélet
1 hét ago