Maldív gasztróutazás: 10+1 fogás, amit ki kell próbálnod (kisgyerekkel is)
A bavábal utazás egyik legizgalmasabb része a helyi fogások felfedezése. Amellett, hogy a világot szeretnénk nekik megmutatni, az új ételek, ízek, illatok is ámulatba ejtik a piciket (és nagyokat egyaránt).
De vajon milyen gasztró élményekben lehet részünk egy olyan országban, amiről elsőre a türkíz tenger, fehér homok és a luxus resortok jutnak eszünkbe?
És mire számíthat az, aki lakott szigeten száll meg és nem luxus resortban?
(A lakott szigetről, kisgyerekekkel is elérhető programokról itt írtam bővebben).
Kevésbé fűszeres, indiaihoz hasonlít
Mivel a Maldív-szigetek eléggé el van szigetelve, kevésbé fűszeres és sokszínű az ízvilága a konyhájának. Sok alapanyag más országokból érkezik, és főleg az indiai ízvilág keveredik a sri lankaival. A leírások szerint korlátlan mennyiségben elérhető a kókusz, a mangó és a friss tonhal. Ezek közül csak az utóbbi bizonyult igaznak, de ne ugorjunk ennyire előre.
Autentikusabb gasztróélmény a lakott szigeten
Talán amiatt is, mert nem resort-ban szálltunk meg, hanem egy távoli, apró szigeten, sokkal autentikusabb élményben lehetett részünk. Ez abban is megnyilvánult, hogy nem állt mindig minden a rendelkezésünkre, mint mondjuk egy resort szigeten, ahol a cél a turisták igényeinek kielégítése.
Így aztán keményebben meg kellett küzdenünk a hagyományosabb fogásokért, és az is előfordult, hogy a halvacsora időpontja attól függött, hogy melyik napon sikerül kifognia a szakácsnak egy megfelelő méretű halat, amit el tud számunkra készíteni. Kókuszt és friss mangót pedig egyáltalán nem tudtunk szerezni, mert mint kiderült, nincs elég hely a szigeten a termesztésre, a resortok pedig felvásárolnak mindent, ami máshol megterem.
A nehézségek ellenére is sikerült sok-sok fogást kipróbálni. Összegyűjtöttem azt a 10+1 fogást, amit a Maldív-szigeteken kóstoltunk, és amik a legnagyobb élményt nyújtották számunkra.
1) Male: Pirított rizs és tészta, tükörtojással
Az első napokat a fővárosban, Male-ban töltöttük, ahonnan a legtöbb turista csak menekül. Én ennek tudatában titkon reméltem, hogy találunk majd eldugott helyi kajáldákat, ahol nincsenek turisták, és azt kapjuk, amit csak a helyiek fogyasztanak.
Már a reptérre érkezéskor megkérdeztem a minket fogadó úriembert, hogy mit javasol, mit kóstoljunk meg, mi itt a hagyományos fogás? Kicsit furán nézett rám, elnevette magát, majd azt mondta, hogy itt az emberek, ha étterembe mennek, inkább hamburgert esznek sültkrumplival, a helyi ételeket otthon készítik el; a leghíresebb fogás pedig a vízben főzött hal, sóval, citrommal, chillivel. Ennyi. Erre már én néztem rá furán, és titkon reméltem, hogy össze-vissza beszél, és biztos csak ő szeret hamburgert enni.
Később rá kellett eszmélnem, hogy igazat beszélt, viszont (spojler) a vízben főzött hal lett az egyik kedvenc fogásunk (amihez csak nagyon kalandos módon sikerült hozzájutnunk…).
Male tényleg elég zsúfolt és kaotikus, nehezen igazodtunk ki térkép segítségével is, és csak nagyon nagy szerencsével (de sikerült!) találtunk rá egy helyi étkezdére. Itt berendeltünk mindenfélét kóstolásra: pirított rizs és tészta (fried noodle, fried rice) minden mennyiségben, csirkével, hallal, zöldségekkel. Azt vettük észre, hogy mindig járt hozzá egy tükörtojás a tetejére, valamint egy kis zacskóban szójaszósz mellé, halchips-szel.
2) Male: Piknik a helyiekkel – rózsaszín tölcséres fagyi, sült csirke, sültkrumpli, chapati
Male-ban, a zsúfolt város forgatagában igyekeztünk megtalálni a kikötőt, ahonnan a helyi hajójárat indult a kis szigetünkre, és azt javasolták, indulás előtti délután menjünk el és vegyük meg a jegyet. Utána kinéztem a neten egy éttermet, hogy majd oda elsétálunk. De a sors úgy hozta, hogy útközben megláttunk egy éjszakai piacot, ahol csak helyiek voltak, így benéztünk. Termékek mellett sok utcai kajaárus is volt, ahová sorban álltak a helyiek. Nekünk sem kellett több, úgy döntöttünk, ez sokkal izgalmasabb mint az étterem, itt fogunk mi is vacsizni. Akkor még nem is sejtettük, hogy a piac másik vége a tengerpartra nyílik, és sokan ott telepedtek le piknikezni. Ez volt az első tengerpart élményünk, és lenyűgöző volt! Mivel ez nem a turistáknak fenntartott rész volt, a helyi szabályok voltak érvényben. Többek között tilos bikinit hordani, takarni kell a vállat, fejet, térdet.
Mi is kinéztünk egy kellemes ülőhelyet, és – a helyiekről lemásolva, mit kell itt enni – betáraztunk rózsaszín tölcséres fagyival, sült hússal, chapatival és sültkrumplival.
3) Garudhiya, „hal vízben”
A Maldív-szigetek hagyományos fogása, a maldív „gulyásleves” ez a friss tonhalból készült leves. Ez volt az a bizonyos étel, amiről a reptérre érkezve mesélt a szállásadónk, hogy „víz, hal, citrom, só és chilli” az egész, és leginkább otthon főzik.
Valóban azt tapasztaltuk, hogy egyetlen étterem étlapján sem volt megtalálható ez a fogás.
Akkor milyen úton-módon volt mégis lehetőségünk kipróbálni?
Amikor már egy hete Bodufolhudhoo szigetén tengettük napjainkat, megelégeltük a fried rice és fried noodle kombót, és összeírtam egy listát a netről, hogy mik a tipikus maldív gasztró ételek. Elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, nekünk ezeket meg kell kóstolnunk, ha már eljöttünk idáig!
Addigra már két helyen is törzsvendégek voltunk, és jóban voltunk a tulajjal. Fogtam, megmutattam neki a listámat, és megkérdeztem, ezek közül melyeket tudja nekünk elkészíteni? Nagyon rendes volt, a szakácsokkal is megvitatták, majd kijelölte azokat, amiket el tud készíteni. A következő három napra megbeszéltük, mikor melyiket fogjuk elfogyasztani. Izgi volt, mert még az árát sem tudtuk, hisz nem szerepelt hivatalosan sehol. De ez volt a legjobb döntés! Isteni fogásokat tálaltak, és szinte olcsóbb volt, mint az étlapon szereplő ételek. Nem értettük, miért nem marketingelik jobban a helyi ételeiket a maldívok, mikor azok sokkal finomabbak, ízletesebbek, mint a lebutított fried noodle vagy a fele olyan jó indiai curry.
4) Hagyományos Maldív Reggeli: Mashuni és chapati
Volt szerencsénk elfogyasztani pár hagyományos maldív reggelit (miután a szállásunkon minden nap egy tojásból rántottát és fehér pirítóst kaptunk lekvárral, szóltunk, hogy szeretnénk azt enni, amit a helyiek). Ez a reggeli mashuni-ból és roshi-ból (chapati) áll, és kaptunk még hozzá tojást és valami babos mártást is.
A mashuni egy mennyei tonhal saláta kókusszal, benne lime, chilli és hagymával. Nekünk annyira ízlett, hogy nem csak reggelire kértük, hanem ebédhez és vacsorához egyaránt, amolyan köret gyanánt. A chapati-t sokszor csakúgy ettük, bármihez, akár egy curry-hez is, mert nagyon finom volt.
Nem igazán értettük, miért nem ezt kapunk minden nap reggelire, hisz sokkal finomabb és különlegesebb, mint a fehér pirítós lekvárral.
5) Friss halak
Utazás előtt nagyon vártuk, hogy mindenféle tengeri herkentyűt magunkba tömhessünk majd a szigeten, hiszen ott leszünk a tenger közepén! Biztos óriási választék lesz.
Ilyen szinten csalódnunk kellett, ugyanis kiderült, hogy a szállásszigetek felvásárolnak mindent a halászoktól, és a pici lakott szigeteknek nem sok marad. Mindig előre kellett szólni, ha szándékunkban állt ilyesmit fogyasztani, az étterem pedig nem tudta megígérni, hogy sikerül aznapra halat szerezni, de azért végül mindig megoldották valahogy.
Az ország fő tengeri herkentyűje a tonhal, de azt is megtudtuk, hogy ez nem ugyanaz a típusú tonhal, amit otthon fogyasztunk (vörös húsú, kék uszonyú), hanem a sárga uszonyú tonhal.
6) Banbukeylu harissa
Ez egy kenyérfa gyümölcséből készült curry, sok kókusztejjel. Legalábbis a leírás szerint ez lett volna, de szerintünk inkább krumpli volt benne; valószínűleg erre a kis szigetre nem igazán tudták eljuttatni ezt a gyümölcsfajtát (sem). De azért így is finom volt.
7) Kulhi boakiba, masroshi, gulha, fatafolhi
A törzshelyünkön sok helyi férfi fordult meg, beszélgettek, cigiztek, és feltűnt, hogy apró, fasírt szerű sütiket ettek hozzá. Megtudtuk, hogy ezek nem édes sütemények, hanem csípős, tonhalból készült, kókusszal, gyömbérrel és chillivel ízesített pogácsák. Uzsonna, kisebb étkezések gyanánt fogyasztják a helyiek.
Természetesen az összes fajtát megkóstoltuk mi is! És ezek is nagyon ízlettek. Az egyik képen látható rózsaszín sütire nem jöttünk rá, hogy mi az, de az kivételesen édes volt.
8) Indiai, sri lankai hatás – fried rice, fried noodle, curry, kottu roti
Az étlapok leggyakoribb szereplői a különböző curryk, pirított tészták és rizsek voltak. Ezen kívül a sri lankai utunkról már ismert kottu roti is fellelhető volt, ahol gyakorlatilag egy chapati szerű kenyeret összevagdosnak, és zöldségekkel, tojással, fűszerekkel összesütik.
9) Amerikai junkfood – pizza, sültkrumpli, club sandwhich
Amikor külföldön járunk, igyekszünk mindig helyi ételeket fogyasztani. Nyitottak vagyunk újdonságokra, szeretjük az új ízvilágot. Az itt töltött két hétben azonban azt kell hogy mondjam, egy idő után egyhangúvá váltak a maldív ízek; meguntuk, hogy minden nap „ugyanazt” esszük, még ha igyekeztünk variálni, amennyire csak tudtuk.
Ezért aztán becsúszott néha egy-egy adag sültkrumpli, club sandwhich, olaszos spagetti, utolsó nap pedig egy pizza is.
Nem vagyok rá büszke, de azt is tudom, hogy Thaiföldön vagy Kínában ez sosem fordult elő, pedig ott két hétnél többet is eltöltöttem egyhuzamban.
Egyszerűen nem annyira változatos, fűszeres, izgalmas a maldív konyha, hogy két héten keresztül fenntartsa az érdeklődésünket.
Ettől függetlenül nagyon izgalmas volt, hisz egy teljesen új élménnyel ismerkedhettünk meg, de tény, hogy variálnunk kellett.
10) Bételdió (Areca nut)
A törzshelyünkön feltűnt, hogy a helyiek egy furcsa diószerűséget rágcsálnak beszélgetés közben, kávé mellé. Nyilván erre is rákérdeztem, hogy mi az, és a tulaj egyből adott nekem ebből is kóstolót. Kiderült, hogy ez az aréka vagy bételdió, ami az arékapálma magjából készül.
Sok különböző hatása lehet, többek között étvágygerjesztő, élénkítő, de enyhén kábító hatása is van. Nem csak kávézókban fogyasztják, hanem az utcán, menet közben, de van, aki ezzel a szájában alszik…
Kis mennyiségben pozitív, nagy mennyiségben viszont kifejezetten káros hatása van. A WHO rákkeltő anyagnak klasszifikálta.
Nekünk nem jött be sem az íze, sem az állaga, de izgalmas volt megismerkedni ezzel a helyi szokással (is).
+1 Friss gyümölcsök
Ázsia más országaiban már megszokhattuk, hogy minden sarkon „hozzánk vágnak” friss mangót, édes mini banánt, ananászt vagy egy friss kókuszt.
A Maldív-szigeteken ugyan az időjárás engedné, de sajnos nincs elég helyük annyi gyümölcsöt termeszteni, hogy még a turistáknak is jusson (kivéve persze a resortok, ahol nem szenvednek hiányt ebből sem).
Meglepetésünkre a mangót és az ananászt Ausztráliából importálták, és még banánt is nehezen találtunk a boltokban; néha volt, néha nem.
Kávé
Ázsiában megszokhatta az ember, hogy mivel ők nem nagy kávéfogyasztók, a turistáknak felszolgált kávé leginkább porból készült Nescafé. Ez így volt a Maldív-szigeteken is, ráadásul a szállásunkon tej sem volt, csak tejpor.
Nagyon cuki módon viszont igyekeztek minél ízlésesebben felszolgálni a kávépor és tejpor kombót; fogták a tejport, és felhabosították meleg vízzel, majd ráöntötték a tetejére a Nescafé port. Tényleg nagyon jól nézett ki, de az ízén ez mit sem segített…
Nagy szerencsénkre viszont a törzshelyünk tudott szolgálni igazi, olasz eszpresszóval!
Bár őszintén megmondom, Ázsiában, a nagy hőségben, és főleg várandósan nem is hiányzott annyira a kávé, mint itthon, de jó volt tudni, hol kell keresni, ha mégis megkívánunk egyet.
Alkoholmentes italok
A Maldív-szigeteken tilos az alkoholfogyasztás, és a világon itt a legszigorúbb ennek a törvénynek a betartása. A szállásszigetekre, azaz resort szigetekre, amik kifejezetten turisták számára lettek beépítve, nem vonatkoznak ezek a szabályok; viszont minden helyiek által lakott szigeten szigorúan tilos az alkohol, és ennek nincs semmilyen megkerülhető, kijátszható, „fű alatti” módja. Semmilyen.
Mi ezt teljes mértékben elfogadtuk és tudomásul vettük, cserébe találtunk például nagyon finom mojito ízű sört, jól lehűtve, ami különösen jól esett ebben a melegben.
Én a várandósságom miatt amúgy sem terveztem volna inni, így a férjem volt az egyetlen, akinek le kellett mondania a napi 1-2 korsó sörről, de ez számára sem jelentett nagy problémát.
Habár nekünk a Mojito ízű Holsten lett a kedvencünk, a boltok polcain széles választékban voltak találhatóak mindenféle ízű üdítők.
Egyszer jó volt, de elég is volt
Két hét alatt tehát sikerült a maldív konyha nagyágyúit végigkóstolni, ami elérhető volt a szigeten. A végén viszont már nyugati ízekre fanyalodtunk, mert számunkra kicsit egyhangúvá vált az ízvilág.
Ennek ellenére egy percig sem bántuk meg, hogy ellátogattunk erre a távoli, apró szigetre, sok-sok újdonságot ismertünk meg, és nem utolsó sorban a 21 hónapos fiaink is nagyon élvezték ezt a gasztró utazást.
Köszönöm, hogy velünk kalandoztál!
