Mexikó babával és két kisgyerekkel – Yucatán-félsziget

Mexikó: 14 napos útiterv a Yucatán-félszigeten, babával és kisgyerekkel (is)

Mexikóról már jó pár éve álmodoztam. Amikor a gépen ültünk a Yucatán-félsziget felé a 10 hónapos Mia babával és két, majdnem három éves kisgyerekkel, még mindig nem hittem el, hogy valósággá válik az álmom. A végső célállomás a Yucatán-félsziget volt. Nagyon kíváncsi voltam a maja romokra, karibi tengerpartra, különleges cenotékra, meg persze a mexikói street food-ra! Természetesen mindig a picikkel utazunk, így ez természetes volt, hogy most is ötösben látogatunk el Mexikóba. A Yucatán-félsziget ráadásul biztonságos és viszonylag olcsó, és mindenféle korlátozás nélkül eljuthattunk az országba. Nagyon szerettünk mindig is télből nyárba utazni, és márciusban már 30 fok körüli volt a hőmérséklet és összesen egyszer esett az eső.

Autóbérlés a mexikói Yucatán-félszigeten babával és kisgyerekkel

Mivel mi minden utazást magunk szervezünk, eszembe sem jutott a Yucatán-félszigeten, és úgy általában Mexikóban sem a szervezett út lehetősége. Úgy döntöttünk, autót bérlünk, és azzal járjuk körbe a félszigetet, amennyire csak bírjuk. Ez kicsit drágább megoldás mint a tömegközlekedés, de babával és kisgyerekkel így a legegyszerűbb mozogni. Ráadásul hatalmas szabadságot ad, hogy akkor megyünk és oda, amikor és ahová csak szeretnénk.

Ahogy az Instagram oldalamon is be szoktam számolni, Mia születése óta nagyon megkedveltük az autós utazásokat. Legelső utunk a két hónapos Mia babával és a két éves ikrekkel például Montenegróba (itt és itt találsz róla beszámolókat) vezetett. Azóta jártunk már Bulgáriában, és Grúziát is beutaztuk bérelt autóval.

Megpróbáltam előre lefoglalni az autót neten keresztül az utazás előtt, de sajnos a gyerekülések hozzáadása után elképesztő drága végösszegek jöttek ki. Úgy döntöttünk, a cancúni reptérre érkezve megpróbálunk majd helyben bérelni egyet. Így is lett! Érkezéskor rengeteg cég próbál leinteni, hogy tőlük bérelj autót. Az első, akihez odamentünk (Avis) meg is győzött, ugyanis pont annyiért ajánlott autót, amennyit előre kitűztem, hogy szívesen adok érte (a neten sokkal drágább lett volna). Megírtuk a papírt, és egy kolléga kisbusszal elvitt minket az irodába, ahol az autók is rendelkezésre álltak.

Sajnos itt indultak a problémák. Jó tudni, hogy csakis hitelkártyával lehet fizetni, megfelelő hitelkerettel, kivéve, ha full 100%-os biztosítást kötsz az autóra, ami nyilván többe kerül. Mivel ezt előre nem tudtuk, és nem tudtuk ott helyben megemelni a hitelösszeget, hosszas viták és alkudozások után végül beleegyeztünk ebbe a megoldásba (adtak rá „engedményt”). Megkaptuk az autót, de itt sem volt minden rendben. Hiába beszéltük meg, hogy mivel babával és két kisgyerekkel utazunk, ezért három gyerekülést kapunk, csak egyet hoztak és egy ülésmagasítót. Reklamálásunk után a fiú felhívta az eredeti kollégát, akivel kötöttük a megállapodást, aki sajnos tagadott mindent. Szerinte csak kettőről volt szó… és így tudják csak megoldani.

Mivel már indulni akartunk a Yucatán-félszigetes kalandjainkra, elfogadtuk a helyzetet és elindultunk Playa del Carmen felé. Legalább bármi is történik az autóval, szana-széjjel törhetik, akkor sem fizetünk egy centet sem! Ez igazán megnyugtató volt, hisz fogalmunk sem volt, mi vár ránk a következő két hétben, és főleg így, hogy egy babával és két kisgyerekkel utazunk… Micsoda izgalom!

Ha érdekel, mit pakoltunk be erre az utazásra (három hétre öt főre egyetlen feladott bőrönddel), itt tudod elolvasni a részleteket. Ha pedig szeretnél egy olyan komplex családi utazós pakolási listát birtokolni, amellyel garantáltan sosem fogsz otthon hagyni semmi fontosat, akkor kattints ide.

Tarts velünk te is ebben a 14 napban, és megmutatom, hogyan teltek napjaink napról napra egy babával és két kisgyerekkel a mexikói Yucatán-félszigeten!

1.-2. nap: Playa del Carmen babával és kisgyerekkel

Első megállónk Playa del Carmen volt, ahol két éjszakát töltöttünk egy butik hotelban Mia babával és a két kisgyerekkel, Manuval és Bongival. Egy légtérben volt minden, ami kell: nappali, konyha, ágyak. Egy hatalmas erkély nézett a bulis utcára, ahol éjfélig ment a dübörgő zene. Hát ez aztán nem igazán bababarát! Hogy fognak így elaludni nyolckor a gyerekeink?! Végül csak mi szülők aggódtuk túl a dolgot, a gyerekek szépen szundiztak az erkélyajtón átszűrődő fehérzajra. Mondanom sem kell, nekünk sem volt gond az elalvással.

Playa del Carmen nekünk abban merült ki, hogy van tengerpart, ahol lehet pancsolni. Mivel aktív nyaralást terveztünk, nekünk bőven elég volt itt tölteni két éjszakát. Itt kipihentük az idejutás és autóbérlés fáradalmait, és a fiúk tudtak pancsolni. A hotelünktől kaptunk egy címet, annál a beach bar-nál tudtunk fürdeni és kaptunk napágyat is.

Mostmár tényleg indulhat a kaland! Irány Tulum!

3.-5. nap: Tulum babával és két kisgyerekkel

Amennyire csodás mexikói Instagram helyszínné nőtte ki magát, nekünk annyira nem került a toplistánk élére Tulum. Ez volt az összes mexikói helyszín közül a legdrágább, és szerintünk a legjobban túlértékelt. Azért így is szuper programokat találtunk magunknak ebben a három itt töltött napban.

A szállásunk itt volt a legegyszerűbb. Egy hostel épület első emeletén, egyből a lépcsővel szemben egy ablak nélküli kis lukban aludtunk öten. Csak egy nagy ágy fért el meg egy szekrény, és hozzá egy apró WC. Nem baj, úgyis csak aludni járunk majd ide. Azért a konyha hiányzott, de Tulumban sokkal mélyebben a pénztárcádba kell nyúlni, ha jobb helyet akarsz magadnak. Mi pedig szeretjük az alacsony költségvetésű utazásokat.

Ha érdekelnek a babával és kisgyerekkel való autózás rejtelmei, arról is írtam egy cikket.

3. nap: Tulum romok, Grand Cenote és Palma Central

Első nap meglátogattuk a Tulum romokat. Nyitásra mentünk, és leparkoltunk egy üres, ingyenes helyre. Utólag szóltak, hogy fizetni kellett volna. Nem baj. Kerestük a bejáratot, ám egyszer csak egy fegyveres őr ránk szólt, hogy azonnal forduljunk vissza. Körbe néztünk, és akkor láttuk, hogy egy fél hadsereg véd valakit, egy nagyobb tömeg pedig messzebbről figyeli a történéseket. Mi ennek az egésznek a közepébe csöppentünk! Szerencsére pár másodperc múlva egy másik fegyveres kolléga intett, hogy hagyjanak minket átmenni, mert mi csak turisták vagyunk, és fogalmunk sincs, ki ez a „híres ember”, aki miatt ennyien összegyűltek. Sosem tudtuk meg..

Aztán kiderült, hogy egy órával később nyitnak csak. Oké, akkor igyunk egy kávét. És mivel fél órát kell sétálni a jegyárustól a romok bejáratáig, elindultunk oda. Már egy kisebb sor állt és várta, hogy beengedjék őket. Akkor jöttünk rá, hogy csak egy maszkot hoztunk kettő helyett, márpedig Mexikóban mindenhol kötelező volt a maszkviselés, friss levegőn is! Mekkora fail! Mindig nálunk van, most meg pont nincs… a férjem futott el az autóhoz, ahonnan ugye kb 45 perc sétával jutottunk ide, fegyveres őrökön és híres embereken keresztül.

Végre bejutottunk a romokhoz. Mivel már hatalmas volt a hőség, és féltettük Miát, aki nem bírja a meleget (és megfogadtuk, hogy mindenhová nyitásra érkezünk, hogy mire beüt a déli kánikula, már a légkondis szoba felé tartsunk csendes pihenőre), gyorsan végigszaladtunk a tengerre néző maja romok között.

Amikor végre találtunk egy kis árnyékot, rátértünk minden látnivaló és kirándulás fénypontjára: a nasizásra. Legalábbis ez az, ami az iker fiainkat a legjobban motiválja. Nasi nélkül nem indulunk el sehová Mexikóban sem, és nekünk szülőknek is ad egy kis nyugalmat, lehetőséget jobban szétnézni, fotózgatni, amíg a gyerekek hamiznak.

Visszafelé már nem kellett sétálni, hanem csak felpattantunk egy nyitott buszra, ami visszavitt az elejére. Onnan autóba pattantunk, és felkerestük Tulum és talán Mexikó leghíresebb cenotéjét, a Grand cenotét.

A cenote egy karsztképződmény, amiben folyóvíz található. A maják számára ez jelentette az ivóvízet, és ezek sokszor barlangrendszerekkel állnak kapcsolatban. 7-8000 darab van belőle, és ebből néhányat meg lehet látogatni, sőt, fürdeni is lehet benne!

Nagyon különleges élmény volt fürdeni a Grand cenote vizében. Bár a fiaink nem bírják a hideg vizet, úgyhogy ők csak a vízben élő (elkerített) teknősökben gyönyörködtek. Egyébként a víz minőségét annyira féltik, hogy szigorúan tilos naptejes bőrrel a vízbe menni; előtte alaposan le kell zuhanyozni. Kisgyerekkel és babával is látogatható program, ugyanis mindenki számára biztosítottak úszómellényt! Láttunk is ott babával fürdőző párt (még ha a mi gyerekeink nem is voltak ilyen belevalóak).

Ezt a tökéletes délelőttöt egy a szállásunkhoz közel található mexikói utcai kajáldánál zártuk, ahol jól feltankoltunk taco-val, majd az egész család kidőlt a hosztelszobának nevezett kis lukban Tulum centrumában.

Délután a tőlünk pár perc sétára található Palma central-ba mentünk. Ez egy olyan családbarát elkerített kis park, ahol találhatók ételes kocsik, játszótér, park rész, de sokan jógázni is járnak ide, miközben kisgyerekek szaladgálnak mindenfelé. Babával is tökéletes program!

Bár mi inkább úgy éreztük, hogy ide az itt élő gazdag külföldi feleségek járnak a gyerekeikkel, jól éreztük magunkat, és újabb tapasztalatokat gyűjtöttünk! Mia sokat játszott a fűben, majd elálmosodott, és a hordozóban szundizott egy nagyot, amíg én megittam egy margaritát és a fiúkkal lógtam a téren. A vacsit is letudtuk itt, hazafelé pedig vettünk néhány friss mangót meg ananászt. Jó kis nap volt!

4. nap: Muyil romok és a Sian Kaan Bioszféra rezervátum

Másnap reggel tervben volt egy újabb romlátogatás: Muyil romok, ahonnan egyenesen át lehet sétálni a Sian Kaan Bioszféra rezervátumba, ami az UNESCO természeti világörökség része. A neve maja nyelven azt jelenti: „Ahol az ég született”.

Azért esett a választás a Muyil romokra, mert ez egy eldugottabb, kevésbé frekventált hely, de ugyanúgy maja romok találhatók itt is! Nagyon szeretünk olyan helyeken járni babával és kisgyerekkel, amik kevésbé felkapottak, és ahol kevesen vannak. Ráadásul a belépő is filléres költség volt, csakúgy mint a belépés a rezervátumba. Itt hirtelen elég „dzsungeles fíling” alakult ki, ráadásul az eső is eleredt! Egy épített kis ösvényen haladtunk a fák és vízek között, és sajnos bármennyire is próbáltuk, nem találtuk meg az állítólag rengeteg itt található állatfaj bármelyikét; csak néhány halacskát. Cserébe ráleltünk egy rozoga kilátóra, amit végül csak a férjem vállalt a zuhogó esőben. Szerinte nem érte meg a kilátásért, én pedig hittem neki. Amíg apa mászott, a fiúk nasiztak (Mia rajtam csüngött a hordozóban).

Tovább haladva kiértünk a dzsungeles környezetből, a partra. Itt lehetőség van csónakba pattanni, és lagúnákat felfedezni, meg mindenféle izgalmas tropikus kalandba keveredni. De az időjárás csak arra ösztönzött minket, hogy megbújjunk egy felfüggesztett csónak alatt. Amikor alább hagyott az esőzés, megkerestük az autónkat, és a nagy úttal szemben található helyi kifőzdében kötöttünk ki. Milyen jól tettük! A bácsika, aki a forgalmas útra nyíló kis teraszon grillezte a taco-ba való husikat, még saját kezűleg összeeszkábált baba etetőszéket is adott Miának. Tehát babával is szívből ajánlom ezt a helyet! Egy finom és tartalmas ebéd után irány a szállás és a csendes pihenő.

A hosszú alvás után a környéken sétálgattunk. Forgalmas utak, rengeteg bár, fiatal hippik mindenfelé. Utazásaink során mindig a helyi ízeket keressük, de ritkán megesik, hogy a férjem megunja és elkezd neki hiányozni a klasszikus ízvilág. Én ezt tiszteletben tartom, és megegyeztünk abban, hogy ma pizzázóba megyünk vacsizni. Szerencsére nem csak pizza lett a vége (én sosem hiányolom az otthoni ízeket, hanem minél több helyi különlegességre vagyok kíváncsi). Előételként guacamole és nachos volt, és megkóstoltuk a mezcalt és egy igazi mexikói tequilát is legurítottunk. Ez volt az utolsó esténk Tulumban, és másnap hosszú nap várt ránk…

5. nap: Cobá romok és Merida

Reggel korán keltünk, összepakoltunk mindent és kicsekkoltunk. Elindultunk és közben néztük az utat, hátha látunk egy reggeliző helyet. Találtunk! Ennél autentikusabbra nem is bukkanhattunk volna! Ha valamit, akkor az ilyen élményeket egyszerűen imádom. Sehol egy turista, senki sem ért angolul, minden úgy zajlik, ahogyan a mexikóiak csinálják. Isteni taco reggelit nyomtunk rengeteg frissen facsart narancslével, és ki gondolná, hogy ez is Tulum?

Nekünk ezek a legértékesebb élmények: az út szélén egy rozoga piknikasztalnál enni, ahol alig férünk el, természetesen nincs baba etetőszék, mutogatva rendelünk és úgy szedünk magunknak feltétet, hogy ellessük a szomszéd asztaltól, hogy ők hogyan csinálják. Bevállalnád babával és két kisgyerekkel, Mexikóban? Mi simán! Sőt, szeretném, ha ők is minél többet tapasztalnának a valódi világból.. lássák, hogy milyen sokfélék vagyunk, milyen sokszínű a világ, amiben élünk.

Na hát ez a nap is jól indult! Be az autóba jóllakottan, és irány Cobá. Ennyi történés után is még a tömeg előtt megérkeztünk. Lenyűgöző volt, hogy a romok a természetben, fák között terülnek el. Olyan nagy a területe, hogy lehet bérelni biciklit vagy tuktukot sofőrrel és úgy bejárni. Mi ezutóbbit választottuk, és szerencsére fel tudtuk magunkat préselni, öt embert egy tuktukra.

Ez úgy néz ki, hogy egy órát visz minket körbe, és ott állunk meg, ahol akarunk, mindenhol ki is lehet szállni, a sofőr pedig megvár minket, majd visz tovább a következő romhoz. Egy kisgyereknek már önmagában az is nagy élmény, hogy kocsikázik, de a romok között is szívesen felmásztak a fiúk. Ami nekünk még nagyon tetszett itt, hogy mivel beárnyékolták sokszor a fák, nem éreztünk akkora forróságot.

A kicsit kései nasizás miatt hiába végeztünk pont ebédidőben (és akkor már hosszú sorok álltak a bejáratnál..), a fiúk nem voltak éhesek. Mi viszont igen, így beültünk ebédelni egy szomszédos, elég turistásnak kinéző étterembe. Pozitív csalódás volt! A bakancslistámról újabb mexikói fogásokat pipálhattam ki. És most kezdődött a hosszú utazás… egészen Meridáig, mégpedig a gyerekek alvásidejében.

Késő délután érkeztünk meg az Airbnb lakásba, ahol nem a tulaj, hanem egy ismerőse adta át nekünk a kulcsot és mutatott körbe. Ez egy két hálószobás lakás volt tetőterasszal, medencével, ugyannyiért, mint Tulumban az a kis luk. Tökéletes! Kellett is a medence, Merida ugyanis az egyik legforróbb város, 38 fok volt, amíg itt voltunk. Aznap már csak elfoglaltuk a szállást, szereztünk boltban egy kis vacsinak és reggelinek valót, majd lefektettük a gyerekeket.

6. nap: Izamal, a sárga város és medencézés Meridában

Nagyon izgatott voltam a délelőtti programunk miatt: ki hallott még ilyenről, hogy minden épület sárgára van festve? Alig egy óra volt az út autóval Meridából, és tényleg elképesztő gyönyörű volt. Viszont itt is hasonló forróság volt, így a főtér látogatása és a parkban nasizás után felültünk egy lovaskocsira, és azzal látogattuk végig a város többi részét. Még magyarázatot is kaptunk útközben, hogy éppen mit látunk. A gyerekek persze a lovaskocsis programot is imádták!

Még hazaindulás előtt szerettünk volna megebédelni, és találtunk is egy helyi menzát. Különös módon le voltak zárva az asztalok, és mindenki elvitelre kérte az ételt. Minket viszont leültettek, és kaptunk enni. Csak utólag fogtuk fel igazán, hogy a járvány miatt tilos lett volna helyben fogyasztani, de mivel egy szót sem tudtak angolul, sőt, úgy rendeltünk, hogy mutattuk, hogy éhesek vagyunk és hozhatnak bármit, gondolom nem akartak vitatkozni és inkább kiszolgáltak. Hát egy újabb izgalmas kaland, nagyon finomakat ettünk (csak nem tudjuk, hogy mit), és iszonyú olcsó is volt. Pedig még étlapot sem láttunk. Milyen kedvesek a mexikóiak! Irány haza, és az otthoni csendes pihi. Délután maradtunk medencézni a tetőteraszon a hőségben, amit a fiúk nagyon élveztek.

7. nap: ideje lelassulni a forró Meridában, babával és két kisgyerekkel

Itt jött el a pillanat, hogy kicsit nyugodjunk meg és csak élvezzük egymás társaságát ott, ahol vagyunk. Így délelőtt is medencézés volt a program. A férjem kitalálta, hogy főz nekünk ebédet, mégpedig frissen vásárolt tintahalból! Bár nem úgy sikerült, ahogy szerette volna, értékeltük a próbálkozást. Viszont ez volt az utolsó teljes napunk Meridában, és még nem láttunk semmit a városból, így megbeszéltük, hogy késő délután körülnézünk a centrumban. Így is lett. Merida egyébként az ország legbiztonságosabb városa, az egész amerikai kontinensen pedig a második helyen áll! Ki gondolná? Az atmoszférája is teljesen más volt, mint Tulumé. Egyáltalán nem turistás, az emberek jönnek-mennek és csinálják a dolgukat. Nekem nagyon pozitív élmény volt. Találtunk egy szimpatikus kifőzdét, ahonnan elvitelre kértünk vacsorát. Tökéletes, nyugis nap volt!

8. nap: Valladolid

Ez a nap azzal telt, hogy összepakoltam, addig a család a medencében hűsölt. Aztán sajnos Mia rosszul lett, és ennek az lett a vége, hogy csak délután tudtunk útra kelni Valladolid felé. Szerencsésen megérkeztünk és elfoglaltuk a szállást. Ez a nap tehát ezzel el is ment. Útközben egyébként az egyik fiam kihúzta magának a már másfél éve meglazult fogacskáját, és nagyon boldog volt tőle. Emlékezetes történet lesz, hogy hol esett ki az első foga!

Gyakran kérdezik tőlem, honnan van pénzünk utazni. Nincs ebben semmi trükk, csak tudatos életmód és az utak lehető legolcsóbb módon való megszervezése ár-érték arányban. Ha szeretnél te is többet félre tenni utazásra és eljutni álmaid helyszínére, kattints ide, és kezdj el spórolni.

9-10. nap: Valladolid, cenote és városnézés babával és két kisgyerekkel

Valladolidban külön váltunk a fiúkkal, mert Mia nem érezte jól magát, így én maradtam vele, a fiúk pedig jöttek-mentek. Reggel elmentek egy cenotéba, délután pedig körbenéztek a városban. Másnap délután már én is kimerészkedtem Miával, így láttunk mi is picit ebből a gyönyörű városból.

Ha szeretnéd megtudni a teljes történetet arról, hogy mi történt itt a Dravet-szindrómával diagnosztizált, súlyos epilepsziában szenvedő, napra, hőre és túlzott ingerekre érzékeny Mia babával, és hogy mindezek ellenére hogyan tudtunk eljutni vele két év alatt 20 országba három kontinensen, akkor írtam erről egy kiadványt: ITT tudod megnézni a részleteket róla.

11. nap: Chichén Itzá és Cozumel

A kicsekkolás napján korán reggel megnéztük a világ egyik új csodáját Mia babával és a két kisgyerekkel, a mexikói Chichén Itzát. Onnan visszamentünk a szállásra, összepakoltunk, ugyanis egy hosszú út várt ránk. Következő állomás: Cozumel szigete.

Ez volt az egyik legsikeresebb hosszú autózásunk babával és két kisgyerekkel, és itt most nem csak Mexikóra gondolok, ugyanis mind a három gyerek aludt több órát nyugiban az autóban. Éljen! A szállásadónk segített a hajó időpontokkal, mert a neten szereplő infók nem helyesek és a járvány miatt kevesebb járatot indítanak Cozumelre. Fura volt, hogy érkezéskor az általunk kiszemelt hajónál nincsen senki. A két órával később induló hajó előtt viszont kígyózó autó sorok állnak. Ki érti ezt?

Aztán leesett… a Yucatán-félszigeten belül is van időeltolódás! Igen, és Valladolidból Playa del Carmen közelébe érkezve már egy órával több volt, mint hittük, így igazából azt a hajót már lekéstük! Elég hülyén néztek ránk, és utólag értettük, miért. Az volt még a szerencse, hogy így elértük a két órával később induló hajót, mert mint kiderült, érdemes másfél órával hamarabb érkezni, ha fel akar férni az ember.

Hú, hát ez is összejött! Még aznap elfoglaltuk a kis lakásunkat Cozumel szigetén.

12-14. nap: Cozumel babával és két kisgyerekkel

Az itt töltött napjaink alatt semmi programot nem terveztünk, csak strandolást és pihit. Pedig aki aktív kikapcsolódásra vágyik, itt is talál magának bőven programot! Mi itt már Miát nagyon féltettük, hiszen tudtuk, hogy nehezen bírja a meleget. Úgyhogy első délelőtt a fiúk mentek el strandolni, én meg inkább maradtam a hűs lakásban Miával, biztos ami biztos.

Nagy örömömre isteni mexikói street food-dal leptek meg minket a fiúk hazafelé!

Délutánra bátrabbak lettünk, mert Mia is úgy tűnt, jobban van, így együtt kimentünk a partra, naplementét nézni. Ezt úgy tudtuk megoldani, hogy csak simán besétáltunk egy hotel recepción át a strandjukra, és onnan andalogtunk végig a partszakaszon. Életünk egyik legcsodásabb naplementéjét láttuk itt.

Másnap közösen indultunk el strandolni a sziget másik oldalára. Találtunk először egy beach bar-t, de olyan korán érkeztünk, hogy még nyitva sem volt, és várni kellett volna, így inkább tovább álltunk. Még szerencse, ugyanis nem sokkal később rátaláltunk egy teljesen szabad strandra! Az egész a miénk volt, tökéletes! Annyira megtetszett, hogy kétszer is idejöttünk, nem vágytunk ennél jobbra. Érdekes, mert délelőtt csak mi voltunk, délutánra viszont már egész nagy tömeg gyűlt itt össze.

Délután úgy döntöttünk, kiélvezzük a szállásunk privát medencéjét, néhány sör társaságában. Nagyon jó kis pancsi délután lett!

Következő délelőtt ugyanoda mentünk vissza mint előző nap, majd a szokásos street food és csendes pihenő után kinéztem egy beach bar-t, csak hogy ezt az élményt is kipróbáljuk. Lehetett választatni, hogy egyetlen befizetett összegért korlátlan étel- és italfogyasztás van, ott lehetsz egész nap és még napozó ágyat is kapsz. Mi végül inkább csak belépést kértünk, ahhoz járt egy welcome drink, és még vettünk néhány apróságot a gyerekeknek. Nagyon szép élmény volt!

Ez volt az utolsó nap a szigeten, és az volt a terv, hogy a kora reggeli hajóval megyünk vissza, hogy onnan elérjük a gépünket Mexikóvárosba. Igen ám, de mivel annyira bizonytalan módon indultak a hajók, és a szállásadó sem tűnt úgy, mint aki teljesen képben van, inkább elmentünk személyesen megkérdezni a menetrendet.

Nem akartuk elhinni!! Másnap nem indul hajó olyan korán, hogy elérjük a repülőnket! Muszáj még aznap elmenni az utolsó hajóval! Gyorsan át kellett szervezni mindent, villámgyorsan összepakolni az összes cuccot, szólni a szállásadónak hogy bocsi, de mi már ma elhúzunk innen… és gyorsan keresni egy új szállást a reptér közelében.

Szerencsére rutinosak vagyunk, és amúgy sem most történt velünk először ilyesmi. Előző évben például pont Montenegróban tartózkodtunk, amikor a kormány egyik napról a másikra bevezette a piros-sárga-zöld országos besorolást, és Montenegrót pirosba sorolta. Gyorsan el kellett hagynunk az országot, hogy ne kerüljünk hazaérkezve karanténba. Profik vagyunk tehát, és este már a hajón voltunk vissza Cancún felé.

Néhány órát aludtunk a hotelban, kaptunk reggelit is, egy gyors tankolás, és irány leadni a bérautót az Avisnál. Mivel fullos biztosításunk volt, át sem nézték az autót, így ez is percek alatt kész volt. Időben kiértünk a reptérre, ahová az Avis kisbusza elvitt minket. Becsekkoltunk és repültünk Mexikóvárosba. Egy nagyon magas épület sokadik emeletén kaptunk egy upgradelt lakosztályt, ahol az utunk maradék három napját töltöttük…

Így telt tehát el villámgyorsan 14 nap a Yucatán-félszigeten egy babával és két kisgyerekkel. Rengeteg csodálatos mexikói élménnyel és közös kalanddal lettünk gazdagabbak, és családként is még jobban összekovácsolódtunk. Remélem, egyszer visszatérünk még ide, hiszen annyi látnivaló van itt, hogy meg sem közelítettük, hogy a töredékét is lássuk…