Amikor először megláttam a 2016 trendet, belelkesedtem, hisz imádok visszatekinteni, látni merre fejlődött az életünk. Aztán teltek a napok, és rám telepedett egy nyomasztó érzés.
Épp nehéz napokat éltem Miával, és csak arra tudtam gondolni, hogy az a szegény lány a képeken, mennyire lelkes, hogy most kezdődik a nagybetűs élet: esküvő, lakàs, családalapítàs… és nem tudja, hogy évekig sírni fog, és mentőt hívni meg kórházban feküdni - a babájával, miközben kimarad a kisbabás évek pozitív élményeiből, izolálódik a társadalomtól, és nézheti, ahogy a lánya évről évre nem fejlődik, sőt, néha picit visszafejlődik.
Most eltelt újabb 1-2 nap, és ezt gondolom:
Amikor eljött a pillanat, hogy gyereket szeretnék, úgy éreztem, hogy már mindent elértem, amit el akartam. Nem volt bennem hiányérzet, nem akartam még “élni”. És hát nem is voltam olyan fiatal 😄
Volt időm előtte 18 évig röplabdázni profi szinten, 3x svéd bajnokságot nyerni, juniorválogatottal EB-re kijutni, 4 idegennyelven megtanulni, 17 évet külföldön élni 4 országban, svédül megírni a diplomámat, 2 tudományos cikket írni, és felépíteni egy karriert Budapesten.
Habár senki nem szeretné, hogy beteg gyereke szülessen, ezt előre nem lehetett megjósolni. Vannak dolgok, amiket bánok, hogy nem kezdtem el még akkor, de kár ezen gondolkodni.
Összességében megvan mindenem, amire vágytam 🙏🏼 és még annál is több, hisz:
Ez a lány a képeken még nem sejtette, hogy gyerekeivel eljut 6 kontinensre, és hogy az élményeit ennyi ember fogja nyomon követni ♥️
Úgy érzem, hogy amit TUDOK kontrollálni, azok jó irányba haladtak. Elképesztő célokat valósítottam meg.
Amit nem tudok kontrollálni, ott pedig igyekszem a legtöbbet kihozni az adott helyzetből.
Köszönöm, ha végiglapoztad, elolvastad, és hogy itt vagy 🤗
Judy 🩷
3 nap ago