„Háát, ti tudjátok” – Ázsiába utazni babával őrültség?
Amikor elmeséltük ismerőseinknek, rokonainknak, barátainknak, hogy megvásároltuk a repülőjegyeket Thaiföldre úgy, hogy a babáink az utazáskor kilenc hónaposak lesznek, kevés támogató és pozitív visszajelzést kaptunk. Inkább az a reakció volt a jellemző, hogy “háát ti tudjátok”, “azta, nem vagytok semmik”, vagy kifejezetten negatívok, például “felelőtlen szülők vagytok”, “a babáknak nem erre van igénye”, “önzők vagytok” stb.
Hallgass önmagadra
Én magamban éreztem, hogy jó döntés elindulni. Persze nagyon sokszor újra és újra átgondoltam a dolgot, próbáltam figyelembe venni mindenkinek az igényeit, az utazás előnyeit és hátrányait. Amikor viszont meghoztam a döntést, onnantól tudtam, hogy bármi is történik, nem bánom meg. Azért nem bánom meg, mert akkor abban a pillanatban ez volt a legjobb döntés, másképp nem tehettem, és utólag felesleges rágódni rajta. És ha mindig mindentől félünk, és hallgatunk a negatív emberekre, akkor nem fogjuk tudni érvényesíteni önmagunkat, megélni az álmainkat.
Egyébként elszomorított, és egyben elgondolkodtatott az, hogy ezek a negatív kommentek főleg magyar emberektől érkeztek. A fél életemet külföldön éltem le, és azokban az országokban sokkal elfogadottabb, sokkal természetesebb jelenség a gyerekkel való utazás; meg a másik döntésének a tiszteletben tartása is. A svéd ismerőseim nagyon örültek neki, amikor meséltem róla, és mondták, hogy ők is terveznek majd elutazni, és kíváncsian várják a beszámolómat. Korábbi külföldi utazásaim során is nagyon sok kisgyerekes családdal találkoztunk Ázsiában. Akkor elképzeltem, hogy majd ha egyszer gyerekeim lesznek, én is eljövök velük ide.
Kövesd a pozitív példát
Szerintem én főleg annak köszönhetem, hogy bevállaltuk az utazást, hogy a külföldön töltött éveim alatt átvettem ezt a nyitottságot, és láttam, hogy úgy is lehet élni. És ez nem (csak) pénz kérdése, hanem hozzáállásé is. Ha valaki szeretne utazni, utazzon! A babának nem az az igénye, hogy egész nap otthon legyen és óvják-védjék minden benyomástól, hanem az, hogy szeretetben nőjön fel. Az utazás által csak még közelebb kerültünk egymáshoz, hisz egész nap együtt voltunk, sőt, állandóan hordoztuk a babákat, amire korábban sajnos nem volt példa, mivel egyedül inkább babakocsiban tolom őket.
Azzal a kommenttel, hogy felelőtlenség babákkal messzire utazni, sem értek egyet. Biztos lehet felelőtlenül is nekivágni egy utazásnak, de én igyekeztem mindenre felkészülni; a repülőút, a szálláskeresés, a pakolás, hogy mit vigyünk, az oltáskérdés, mind részletesen át volt gondolva és tudatosan meg volt tervezve.
