Van-e élet bababarát éttermek nélkül?

Egyre több bababarát étterem nyitja meg kapuit, amit csodálatosnak tartok, hisz kezdik belátni a vendéglátásban is, hogy sokan szeretnének kisbabával útra kelni, és egyre kevesebb nő szeretne éveken keresztül a négy fal között ülni és “csak” babázni.

De vajon érdemes-e egyáltalán úgy útnak indulni, hogy nem tudjuk, fogunk-e találni bababarát éttermet, amikor megéhezünk?

A válaszom egyszerű, és ha már ismertek, tudjátok, hogy azt fogom mondani, hogy igen, érdemes.

Ezen a nyáron sok helyen jártunk az ikrekkel, és nem egyszer éheztünk meg útközben úgy, hogy azonnal meg kellett állni ebédelni valahol. Nem volt időnk keresgélni egy kifejezetten bababarát éttermet. A férjem amúgy is azt vallja, hogy neten rákeres a közeli éttermekre, és amelyik a legjobb review-t kapta, oda megyünk (egy bizonyos árkategórián belül, nyilván nem a Michelin csillagos helyeket keressük).

Így történt például Tihanyban is, hogy betértünk ebédelni egy magyaros kis helyre. Minden volt a hely, csak nem bababarát: nem volt se etetőszék, se pelenkázó helység, se játszósarok, se babamenü. Ráadásul parkolás után egy meredek lejtőn kellett felsétálni, ott voltak egyből az asztalok, amik semmivel nem voltak elkerítve, ezért, ha leraktuk az egyik gyereket a földre, azonnal kezdett rohanni lefelé a kis görbe, csámpás, instabil totyogásával. A mosdó pedig a ház oldalában egy lépcsőn felfele menet volt, azt is egyből megtalálták a gyerkőcök, ugyanis imádnak lépcsőzni.

Ebből hogy lesz nyugis kajálás? Hogy lesz bármilyen kajálás? Éhesek vagyunk, ikres szülők vagyunk, mindent megoldunk valahogy, gondoltuk mi.

Így is tettünk, és egy nagyon szép élménnyel távoztunk.

Így zajlott az éttermi látogatás:

Mivel a gyerekek imádják a lépcsőzést, az asztal elfoglalása után el is mentünk onnan, és hagytuk őket lépcsőzni. Felváltva vigyáztunk rájuk, amíg a másikunk átnézte az étlapot és rendelt ételt. A lejtőn is hagytuk őket rohangálni, ott felosztottuk, melyikőnk kire vigyáz, mert az nagyobb odafigyelést igényelt. Az elején még fogtam a Manu kis kezét, nehogy elessen, de hamar rá kellett jönnöm, hogy nagyon gyorsan tanulnak, és igazából egyedül is le tudtak már futkosni a dombon, sőt felfele is meneteltek!

Mire megjött az ebéd, jól kisportolták magukat, szívesen beültek a babakocsiba, amit odatoltunk az asztalhoz. A szokásos módon ettünk, és etettük őket (amúgy egyedül esznek darabosat, de most leveses, szószos cuccokat rendeltünk, amit még nem esznek egyedül, és hoztam a biztonság kedvéért bébiételt is, amit ilyen helyzetekben tudunk adni nekik).

Még egy pohár bort is elfogyasztottam, ami annyira finom volt, hogy hazavittünk belőle egy üveggel estére, fektetés utánra (hogy a férjem, aki vezetett, is megkóstolhassa).

Fogyasztás után még egy picit hagytuk a gyerekeket mozogni, addig beszélgettünk a tulajjal és a feleségével, majd jóllakottan, elégedetten távozott a család.

Fröccsözés szép kilátással, gyerekekkel

Egy másik példáról is mesélek, amikor is nem ebédeltünk, csak beültünk egy fröccsre szép tihanyi kilátással. Az asztalhoz nem fért oda a babakocsi, ezért a babák kreatívan megoldották; hol az ölünkben, hol az asztalon ültek. Lekötötte őket a sótartó, a kanál, a váza, a díszek… mi meg szépen megittuk az italunkat, majd tovább álltunk.

Ez csak pár példa a sok közül arra, hogy nem kell aggódni, félni, hogy mi lesz, csak el kell indulni, babával is. Mindent meg lehet oldani, és mindent lehet élvezni. Gyönyörű környezetben voltunk, finomakat ettünk, ittunk, a fiúk kíváncsian fedezték fel a környéket, lépcsőztek, megtanultak lejtőn lefele totyogni, ráadásul jól megéheztek majd kifáradtak, így egy kiadós ebéd után szívesen pihentek meg a babakocsiban, amikor mentünk tovább az Apátság felé. Ott is nagyon jól elvoltak, számukra minden új hely egy felfedezésre váró kaland!

Ha tetszett a cikk, nézz be az insta oldalamra is: @utazoanya, ahol tippeket, inspirációkat osztok meg gyerekekkel való utazással kapcsolatban.