„Kövesd a pozitív példát” – UTAZÓANYA különkiadás

Több mint egy éve indítottam el a „Magyar utazóanyák” interjúsorozatomat olyan nőkkel, akik gyermekük születése után is folytatták utazós életmódjukat. Fontosnak tartom kiemelni a pozitív példákat, hogy a hezitálók, akik szeretnének babájukkal utazni, lássák, hogy bizony minden lehetséges, sőt, érdemes is!

Most pedig eljött az ideje, hogy ‘akasszák a hóhért’, avagy a sorozat különkiadásában én fogok válaszolni a kérdésekre. 

Ennek a cikknek az ötlete úgy kezdődött, hogy egyik interjúalanyom, Kati felvetette, hogy mi lenne, ha én is megválaszolnám a saját kérdéseimet. Kicsit átírta őket és elküldte nekem, én pedig örültem, hogy ily módon is többet mesélhetek magamról, és a babával utazás fortélyairól.

Kati egyébként Dubajban él három gyermekével, és onnan szoktak rendszeresen kalandozni. A vele készült interjúmat itt olvashatjátok.

Remélem, tetszik az interjú, és tudok benne hasznos tippeket adni és motiválni a babával utazásra! Ha pedig még többet szeretnétek megtudni az utazóanyaság csínjáról-bínjáról (és rólam), látogassatok el az Instagram oldalamra (@utazoanya), ahol rendszeresen osztok meg tippeket, ötleteket.

Mit tudhatunk rólad a „gyerekek előtti” időszakból? Sokat utaztál? Mi tanított meg az önállóságra?

Egészen pici korom óta nagyon sokat utazom. Egyéves koromban kiköltöztünk Svédországba 8 évre; már gyerekkoromban többször is egyedül repültem Budapestről Koppenhágán át Svédországba.

17 évesen egyedül költöztem vissza, és onnantól tíz évig négy különböző országban éltem a röplabdás karrieremnek köszönhetően. Az önállóság vágya mindig is megvolt bennem, és 17 éves korom után tudott kiteljesedni azáltal, hogy egyedül éltem egy idegen városban, a családomtól távol.

Mikor utaztál a gyerekekkel először (mennyi idősek voltak), hová? Hol jártál még velük?

Az ikreim születése után három hónappal utaztunk először, a Balcsira (az első hetekben csak a túlélésre játszottam újszülött ikrekkel…).

Pár belföldi út után úgy döntöttünk, megvesszük a repjegyet Thaiföldre, ahová kilenc hónapos korukban utaztunk három hétre!

Az ikrek két éves korában megszületett a kistesójuk, Mia. Vele sokkal hamarabb elkezdtük (folytattuk), és öt hetesen a Mátrába utaztunk, két hónapos korában pedig tettünk egy két hetes road trip-et Montenegróba (ami eredetileg sokkal több országot érintett volna, de a járvány miatt át kellett szervezni az utat).

Miával várandósan, másfél éves ikrekkel pedig megjártuk a Maldív-szigeteket saját szervezésben.

Az ikreknek becsomagoltátok az ikerbabakocsit is?

Ez egy örök téma, hogy hordozás vagy babakocsi. A háromhetes thai útra végül vittünk egy összecsukható babakocsit, de felesleges volt. Végig hordoztunk és cipeltük a babakocsit a kezünkben.

A Maldív-szigetekre már el sem vittük, és Montenegróba sem. Tehát én abszolút hordozás párti vagyok utazások alatt; lehet benne túrázni, kirándulni, és minden úton lehet használni, ahol egy babakocsit nem (pl rossz minőségű ázsiai utak).

A férjed „utazóapa”? Milyen szerepet játszik az utazások során?

A férjem nagyon szeret utazni, érdekli a világ, de talán én vagyok az, akinek ez fontosabb; ő elvan itthon is. Az utazások alatt (is) nagyon aktív, teljes mértékben kiveszi a részét ő is a gyerekekkel. Nélküle nem menne.

Hogy oldottad meg, hogy pici babák mellett te is kikapcsolódhass?

Thaiföldön olyan szállásunk volt, ami közvetlenül a parton volt, így alvásidőben tudtam napozni, fürödni a tengerben, sőt, thai massage is volt a bungalow-tól 20 méterre, amit mondanom sem kell, hogy kihasználtunk.

Esténként, fektetés után a férjem beszerző körútra indult, és hozott thai street food-ot, amit egy sör mellett elfogyasztottunk a teraszon, amíg a babák szundikáltak.

De babákkal is tudtunk jönni-menni, felkaptuk őket a hordozóba és bejártuk a piacot, körbenéztünk ott, ahol épp jártunk, friss kókuszvizet szürcsöltünk.

Mennyiben más neked 2 után 3 gyerekkel utazni? Hogyan változtak az utazások?

Az az érdekes, hogy három gyerekkel könnyebbnek érzem az utazást, mint anno két kisbabával. Ez lehet, hogy a rutin miatt is van, vagy azért, mert két kétévessel könnyebb, mint két kilenc hónapossal. Mia pedig nagyon nyugis baba; simán alszik hordozóban, jókedvű, mosolygós és éjszaka is egész jól alszik. Az utazásaink aktívabbak lettek, többet be merünk vállalni, mert már tudjuk, hogy képesek vagyunk rá!

Mi alapján választasz úticélt és szállást, ha babával utazol?

Szinte ugyanúgy választok, mint régen. Arra figyelek oda, hogy öt fő is kényelmesen elférjen, és hogy legyen olyan szoba vagy terasz, ahová esténként ki tudunk ülni a férjemmel beszélgetni, miután a gyerekek elaludtak. Régen fontos volt a babaágy, de most már tudom, hogy anélkül is megoldjuk. Gyakorlatilag csak apartmant keresek, hotelben már nem szoktunk megszállni.

Úticélt sem gyerektől függően választok, persze veszélyes helyekre nem mennénk velük vagy ahol olyan betegségek terjednek, amiktől őket nem tudjuk megóvni.

Kedvenc útikönyved vagy útleírásod?

Nagyon inspiráló számomra Vígh Bori Hogyan menjünk világgá című könyve. Ezen kívül a Lonely Planet leírásait szeretem olvasgatni az adott országról.

Mit gondolsz, mennyire pénz kérdése gyerekkel utazni (ahhoz képest, amilyen előtte volt)? Milyen tippeket tudnál adni, hogy így se költsünk túl sokat?

Egy nagy előnye a babával való tengerentúli utazásnak, hogy kétéves kor alatt szinte ingyen van nekik a repülés. A szállásra és az ételre sem kell többet költeni. Most, hogy a fiúk elmúltak kétévesek, még inkább figyelni fogom az akciós jegyeket és aszerint választunk úti célt is. Egy tipp tehát, hogy rugalmasnak kell lenni abban, hogy merre fogunk utazni, szállás ügyben is, és ha tehetjük, időpontban is. Így lehet kifogni olcsóbb utakat.

Szállásra ugyanannyit költünk három gyerekkel, mint régen két főre. Szerencsére mindig találok olyan apartmant a kitűzött árkategóriában és minőségben, ahol elférünk öten.

Összességében egy útra lebontva nem költünk sokkal többet, mint régen, csak másképp oszlanak el a költségek.

Mi volt eddig a legnagyobb nehézség, kihívás?

Minket a fiúkkal a hosszabb repülések kihívás elé állítottak, mert nagyon nehezen tudtak elaludni. Gyakorlatilag az egész út során nem volt szabad kezünk, mert végig csak ölben akartak lenni. Ráadásul sokszor külön ültettek minket, és nem tudtunk egymással kommunikálni a férjemmel. De ez nem tartott vissza minket attól, hogy útra keljünk újra és újra, szeretjük a kihívásokat!

És a legnagyobb kaland?

Nekem az egész kéthetes Montenegró road trip egy hatalmas kaland volt. Sok szép helyen jártunk, két-három éjszaka után tovább álltunk a következő helyszínre, ráadásul a koronavírus miatti piros besorolás pont ott ért minket, így át kellett „szöknünk” Dubrovnikba. Ez teljesen spontán volt, és a szállást sem mertem lefoglalni, csak amikor már átértünk a horvát határon. Akkor lefoglaltam, kifizettem, és írtam a szállásadónak, hogy helló, lefoglaltam a lakásodat, és egy órán belül meg is érkezünk 😀 elég kalandos volt, és minden szuperül sikerült!

Mit csinálnál másképp a következő utazás során, milyen tanulságokat vontál le az utazások alatt?

Három hét Thaiföld és két hét Maldív-szigetek arra tanított meg, hogy nekem gyerekekkel is szükségem van a változatosságra, aktívabb nyaralásokra. Most már nem maradunk sokáig egy helyen, hanem bátrabban merek több mindent is betervezni, mert három gyerekkel is tudom, hogy simán tudunk jönni-menni. Az elején óvatosabb voltam ezzel kapcsolatban.

Azt is megtanultam, hogy mindent meg lehet helyben is vásárolni, nem kell túl sok cuccot cipelni. Nem kellenek bébiételek, és nem kellenek felesleges eszközök, mint szoptató párna, bébiétel-melegítő és cumisüveg-sterilizáló (igen, ilyeneket is vittünk magunkkal Thaiföldre).

Ha a kisgyerek/baba úgysem fog rá emlékezni, minek egyáltalán elvinni magunkkal?

Erről órákig lehetne mesélni, de a kedvenc válaszom a témában:

„akkor minek vigyem el a játszótérre, és minek hintáztassam? Minek olvassak neki esti mesét és minek bújjak össze vele lefekvés előtt? Hisz úgysem fog arra sem emlékezni.”

Az érzések, az élmények és a ráfordított folyamatos figyelem mind-mind megmaradnak benne, és formálni fogják a személyiségét.

Ezen kívül mi, a szülei, igenis emlékezni fogunk ezekre az utakra, sőt, egy egész életen át emlegetni fogjuk ezeket a közös kalandokat!

Van-e kedvenc úticélod (akár egy hely, ami egy utazás során megtetszett, akár egy pont, ahová rendszeresen visszatértek a gyerekekkel)?

Nagy szerelmem Thaiföld, ahol jártam már barátnővel, barátommal, sőt, ott kérték meg a kezemet is. És persze az iker babákkal is megjártuk, és remélem, Miával is visszatérünk egyszer.

Mi az a helyszín, amit mindenképp meg szeretnél mutatni a gyerekeidnek?

Svédországban töltöttem a fél életemet, fontos része az életemnek, és szeretném, ha a férjem után a gyerekeim is megismernék a szépségeit. Remélem, pár évente el tudunk oda látogatni a gyerekekkel.

Ezen kívül nincs konkrét helyszín, inkább az a célom, hogy megmutassam a gyerekeimnek, milyen sokszínű a világ, és hogy az, ami számunkra itthon természetes, az másnak egyáltalán nem az. Hogy megérezzék, hogy minden szokás és norma kulturális, és ezáltal megértőbb, nyitottabb felnőtté válhassanak.

Van már következő úti cél, lefoglalt utazás? A járvány mennyire szólt bele a terveidbe?

A járvány a balkán road tripünkbe szólt bele, először lemondtunk róla, aztán megnyíltak a határok, majd hétről hétre, napról napra változott, hogy melyik országba engednek be, melyik országon lehet csak tranzitálni, de a lényeg, hogy sikerült két hétre útra kelni, és csodálatos élményben volt részünk.

Külföldre most nem utazunk, belföldi terveink vannak ősszel.

Mit tanácsolsz, mit ne hagyjanak a gyerekekkel utazó szülők semmiképpen otthon?

Iratokat és pénzt 😀 minden mást be lehet szerezni útközben is. Viccet félretéve, olyan dolgok jól jöhetnek az úton, amik segítségével otthon érzik magukat a gyerekek útközben is, pl. cumi, kedvenc nasi, plüss állatka. Amúgy tényleg mindent meg lehet oldani, nem kell túl sok cuccot cipelni!

Mit üzensz a jövő utazni vágyó anyáinak?

Ha szeretsz utazni, és szeretnél utazni, akkor utazz. Akkor kezdd el, amikor úgy érzed, mennél már, erre nincs recept, hogy „hány hónapos babával érdemes elkezdeni”. Kezdd kicsiben, pár órás úttal belföldön, egy-két éjszakára. Ott tudsz tapasztalatot gyűjteni, magabiztosságot nyerni. Utána eldöntöd, készen állsz-e a nagyobb útra a babáddal, vagy fokozatosan növeled a tétet.

Ne hallgass a negatív véleményekre, hallgass önmagadra és kövesd a pozitív példát!

Szerinted hogy fogtok/fogunk utazni 10 év múlva?

Szerintem a fenntartható turizmus, az ökoturizmus egyre nagyobb hangsúlyt kap. A repüléssel, műanyagszeméttel, pazarló nyaralásokkal sokat ártunk a környezetünknek. Annak érdekében, hogy a világ felfedezését folytatni tudjuk, muszáj odafigyelni a bolygónkra, hogy utazás közben is minél kisebb legyen az ökológiai lábnyomunk.

Babával utazás szempontjából pedig remélem, hogy mi sem lesz természetesebb annál, mint hogy a baba születése után is egyre többen folytatják a kalandozásokat.

Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál még több hasonló írást, kövesd be az Instagram oldalamat.