„Minden utazás kaland az elejétől a végéig”

Amikor Kati jelentkezett nálam, hogy szívesen mesélne utazós élményeiről három gyermekével, különösen megörültem, hisz nekem is pont akkor született meg a harmadik babám, akivel alig vártam, hogy családostul útra kelhessünk; így nagyon kíváncsian vártam a beszámolóját.

11 ország és 3 pici, akik 5 hetes koruk óta repülnek. Úgy érzem, van mit tanulnunk ebből az interjúból. Sőt, azt is megtudjuk, mi a különbség, ha kisbabával, vagy ha ovisokkal utazunk.

Ha az is érdekel, hogyan lehet sikeresen összekoordinálni öt embert, hogy mindenki jól érezze magát és megkapja, amire vágyik, akkor olvass tovább. 

Mesélj egy kicsit magatokról. Hány gyermeked van, mennyi idősek, és mikor utaztál velük először?

Három kislányom van, a legidősebb 5,5, a középső 4, a legkisebb pedig 2 éves. Mindhárman Budapesten születtek, de mivel hét éve az Egyesült Arab Emírségekben élünk, ezért szülés után 5 héttel repülőre szálltunk az aktuális újszülöttel és a testvér(ei)vel. Ez első alkalommal volt a legnagyobb kihívás, mivel akkor még nem volt Budapest-Dubaj járat, így először Bécsbe kellett kijutnunk, hogy onnan tovább repülhessünk. Azóta már számtalanszor legyűrtük ezt a távot, a lányok többet ülnek repülőgépen, mint vonaton vagy buszon (ez mondjuk azért is van így, mivel odakint nincsenek vonatok).

Hol jártál eddig velük?

Ha jól számolom, kb. 11 európai és ázsiai országba jutottunk el gyerek(ek)kel; főként Dél-Európában és az Emírségekhez közeli helyeken jártunk, de Németországba és Lengyelországba is gyakran visszatérünk.

Sokat utaztál gyerekvállalás előtt? Tervezted, hogy majd a gyerekeiddel is utazgatni fogsz?

Igen, sőt, nem csak sokat utaztam, hanem sokat is éltem külföldön az egyetemi éveimtől kezdve. Számomra egyértelmű volt, hogy ha gyerekeim lesznek, velük is utazni fogok. Ők az életem részei, én pedig az övéké, természetesen együtt megyünk. Ezt mondjuk az is támogatja és segíti, hogy külföldön élve teljesen egymásra vagyunk utalva, nincs nagymama, aki időnként besegít, úgyhogy mindent együtt csinálunk a gyerekekkel, legyen az hivatali ügyintézés vagy bevásárlás.

Ennek köszönhetően gyorsan megtanultak a lányok alkalmazkodni, ismerik a viselkedési normákat, hihetetlenül rugalmasak és még a legunalmasabb helyen is számíthatok rájuk (persze nem árt, ha felkészülök néhány játékkal az ilyen esetekre).

Milyen tanulságokat vontál le az utazásaitok során, és milyen tanácsot tudnál adni ezek alapján?

Úgy veszem észre, hogy egyre kevesebb csomaggal is beérjük, pedig a gyerekek egyre nagyobbak. Ha több helyre/országba megyünk, akkor érdemes hasonló időjárásúkat választani, máskülönben cipeli az ember a fürdőruhát és a dzsekit is. Egy időben bilit is hurcoltunk magunkkal városról városra, erről szeretnék leszokni. És jó, ha egy többhetes utazás során van mosógépes mosási lehetőség.

Mik a legnagyobb kihívások, amikor három pici gyerekkel vagytok úton?

1. Taxit vagy bérautót szerezni három gyereküléssel szinte minden országban kihívás, ezt előre rendelt reptéri transzferrel szoktuk megoldani, de ez azt is jelenti, hogy bárhol szállunk meg, azon a településen később csak a tömegközlekedést tudjuk használni, ami a görög vagy olasz szigeteken más, mint egy német városban… Szóval korlátozva vagyunk a mozgásban.

2. Olyan ebédet találni, ami mind az ötünknek megfelel. Mert ebben nem túl rugalmasak a lányok, nem nagyon kóstolják meg a helyi ízeket.

3. Ranglistánk harmadik helye, mikor csalódunk a lefoglalt szállásban (esetünkben egy piszkos AirBnB volt Marseillesben). Több órán keresztül telefonáltunk, keresgéltünk, míg találtunk másik szállást ötünknek, mivel a helyi szabályozás korlátozza, hogy hányan lehetnek egy szobában. Végül 30 km-rel távolabb, Aix-en-Provence városban egy recepciós felajánlotta, hogy két szobát össze tudnak nyitni számunkra. Mikor megérkeztünk, a gyerekek ültükben elaludtak az ágyon.

És mi volt a legnagyobb kaland az utazások alatt?

Minden utazás kaland az elejétől a végéig.

Látni az örömöt az arcukon, hogy megérkeztünk, felfedezhetik a szállást, vagy hozhatják a tengervizet a homokvárhoz – ez nekem is kaland a szó jó értelmében. Sőt, motiválnak abban, hogy vegyem a fáradtságot és programot keressek nekik; a helyiekkel, akikkel egyébként turistaként nem biztos, hogy találkoznánk vagy beszélgetnénk, a játszótereken vagy kisvárosi állatkertekben ismerkedünk.

Mi alapján választasz szállást a család számára?

Míg egészen kicsi a baba, addig nem sok dolog számít neki azon túl, hogy tudjon kényelmesen aludni, enni, meg be lehessen higiénikusan pelenkázni. Most, hogy nagyobbak, megnézem, hogy mit kínál az adott szállás az óvodás korosztálynak. Szeretem, ha van játék vagy játszószoba, ez tehermentesítheti a szülőt és a bőröndjét. Ha nagyobbak lesznek, inkább a programok lesznek a mérvadók.

Megoszthatom a kedvenc magyar és német célpontunkat? Nem reklám, szívesen ajánlom Heidelberg városát és a galyatetői szállodát bármely korosztálynak.

Az pedig alap, hogy elolvasom az adott szállás értékeléseit, elsősorban családok szempontjából (pl. mennyire zajos a hely, tisztaság stb.).

Most ebben a különleges helyzetben sok embernek hiúsult meg az utazása. Nektek volt-e olyan utatok, amiről le kellett mondani a világjárvány miatt? Mit gondolsz, mikor lehet majd újra utazni?

Szerettünk volna februárban Szingapúrba utazni, húsvétkor pedig az észak-pakisztáni hegyekbe, de a járvány miatt ezek meghiúsultak. Külföldi nyári célpontot még nem merek írni, de idehaza biztos ellátogatunk a nyíregyházi állatkertbe és környékére.

A férjednek mi a szerepe abban, hogy három gyermekkel is sikeresen tudjatok utazgatni?

A férjemmel mindketten szeretünk utazni, de míg én az aktív kikapcsolódást kedvelem, addig ő szívesen el tudná tölteni az egész hetet vízszintesen a tengerparton. Ebből kellett kompromisszumot találnunk és mára sikerült kikísérleteznünk a számunkra ideális megoldást.

Ő feküdhet a tengerparton, míg én a gyerekeket egy játszótéren hintáztatom; a délutáni szieszta idején viszont én mehetek el a bérelt biciklivel várost nézni. Volt már arra is példa, hogy egy bő délelőttre elvállalta az egész gyerekhadat Portóban, hogy én elbuszozhassak Fatimába. Nekem ez nagyon jó kikapcsolódás volt, utazás közben ráadásul sikerült elvégeznem az online vállalkozásom feladatait, így amiatt sem aggódtam a továbbiakban. Azt hittem, hogy közben otthon lesznek, mivel borús volt az idő. Mint utólag kiderült, megkérdezte a lányokat, hogy mit szeretnének csinálni, és miután az ovisok azt kérték, hogy hajózzanak, felültek egy körtúrára, visszafelé pedig bementek egy pizzériába.

Ezt a rengeteg tapasztalatot figyelembe véve, amit már három gyerkőccel és 11 országgal a hátad mögött gyűjtöttél, mit üzensz a jövő utazni vágyó anyáinak?

Minél kisebb a gyerek, annál egyszerűbb vele utazni, főleg, ha anyatejes. A mózeses babakocsi hihetetlenül sokoldalúan felhasználható, és a repülőkön ingyen szállíthatod.

Azt válaszd, ami neked a legkényelmesebb. Sokan mondhatják, hogy menj apartmanba annak előnyei miatt, de ha az önellátás és mosogatás frusztrál, akkor nyugodtan válassz bababarát hotelt – van, ahol kiskádat, bilit, etetőszéket stb. is biztosítanak. Ha a gyerek kivan az autózástól, akkor távolságtól függően repülj vagy vonatozz és fordítva. Messzi távolságra pedig lehetőleg éjszaka utazz gyerek(ek)kel.

Pelenkát, drogéria kellékeket, vagy akár banánt és hasonló „babakellékeket” szinte bárhol be lehet szerezni, felesleges túlzásba vinni a csomagolást.

Vágj bele, a tapasztalatokból jobban megismered magadat, korlátaidat, erősségeidet, s ezáltal magabiztosabb leszel. Legközelebb pedig még jobb nyaralásra számíthatsz.

Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál még több hasonló írást, kövesd be az Instagram oldalamat.