“Háát, ti tudjátok” – kisbabákkal Ázsiába utazni őrültség?

“Háát, ti tudjátok” – kisbabákkal Ázsiába utazni őrültség?

Amikor elmeséltük ismerőseinknek, rokonainknak, barátainknak, hogy megvásároltuk a repülőjegyeket Thaiföldre úgy, hogy a babáink az utazáskor kilenc hónaposak lesznek, kevés támogató és pozitív visszajelzést kaptunk. Inkább az a reakció volt a jellemző, hogy “háát ti tudjátok”, “azta, nem vagytok semmik”, vagy kifejezetten negatívok, például “felelőtlen szülők vagytok”, “a babáknak nem erre van igénye”, “önzők vagytok” stb.

Az, hogy valaki bevállal-e egy utazást kisbabákkal, nagyrészt hozzáállás kérdése. Ha megvan a megfelelő infrastruktúra, kifejezetten közelebb hozza egymáshoz a családtagokat az utazás.

Hallgass önmagadra

Én magamban éreztem, hogy jó döntés elindulni. Persze nagyon sokszor újra és újra átgondoltam a dolgot, próbáltam figyelembe venni mindenkinek az igényeit, az utazás előnyeit és hátrányait. Amikor viszont meghoztam a döntést, onnantól tudtam, hogy bármi is történik, nem bánom meg. Azért nem bánom meg, mert akkor abban a pillanatban ez volt a legjobb döntés, másképp nem tehettem, és utólag felesleges rágódni rajta. És ha mindig mindentől félünk, és hallgatunk a negatív emberekre, akkor nem fogjuk tudni érvényesíteni önmagunkat, megélni az álmainkat.

Egyébként elszomorított, és egyben elgondolkodtatott az, hogy ezek a negatív kommentek főleg magyar emberektől érkeztek. A fél életemet külföldön éltem le, és azokban az országokban sokkal elfogadottabb, sokkal természetesebb jelenség a gyerekkel való utazás; meg a másik döntésének a tiszteletben tartása is. A svéd ismerőseim nagyon örültek neki, amikor meséltem róla, és mondták, hogy ők is terveznek majd elutazni, és kíváncsian várják a beszámolómat. Korábbi külföldi utazásaim során is nagyon sok kisgyerekes családdal találkoztunk Ázsiában. Akkor elképzeltem, hogy majd ha egyszer gyerekeim lesznek, én is eljövök velük ide.

Kövesd a pozitív példát

Szerintem én főleg annak köszönhetem, hogy bevállaltuk az utazást, hogy a külföldön töltött éveim alatt átvettem ezt a nyitottságot, és láttam, hogy úgy is lehet élni. És ez nem (csak) pénz kérdése, hanem hozzáállásé is. Ha valaki szeretne utazni, utazzon! A babának nem az az igénye, hogy egész nap otthon legyen és óvják-védjék minden benyomástól, hanem az, hogy szeretetben nőjön fel. Az utazás által csak még közelebb kerültünk egymáshoz, hisz egész nap együtt voltunk, sőt, állandóan hordoztuk a babákat, amire korábban sajnos nem volt példa, mivel egyedül inkább babakocsiban tolom őket.

Kisbabákkal utazni teljesen más, mint régen a haverokkal, de így is rengeteg csodálatos, különleges pillanatban lehet részünk.

Azzal a kommenttel, hogy felelőtlenség babákkal messzire utazni, sem értek egyet. Biztos lehet felelőtlenül is nekivágni egy utazásnak, de én igyekeztem mindenre felkészülni; a repülőút, a szálláskeresés, a pakolás, hogy mit vigyünk, az oltáskérdés, mind részletesen át volt gondolva és tudatosan meg volt tervezve.

Ha valaki még sosem utazott ilyen messzire, nagyobb kihívás lehet most elkezdeni, kisbabákkal. Ez hasonlít arra az esetre, mint amikor ikerterhesen azt mondta nekem a doki, hogy ha én korábban sosem sportoltam, akkor ne most kezdjek el mindenféle jógamutatványt begyakorolni, de ha korábban is aktívan sportoltam, nyugodtan csináljam addig, amíg még jól esik. Tehát ha valaki tapasztalt utazó, akkor kisbabákkal is egyszerűbben megoldja, de persze nincsenek lehetetlenek!

Kisbabákkal utazni más, mint kettesben a pároddal, egyedül hátizsákos turistaként, vagy haverokkal. Nem lesznek hajnalig tartó bulik, egész napos strandolás és koktélozás, és a tűző napsütésben Unesco világörökség helyszíneinek sorozatos végiglátogatása is megfontolandó (persze kivitelezhető). Kisbabákkal utazni kemény meló, ez tény. Dehát otthon lenni velük is az.

Amikor babákkal utazol, az elsődleges szempont az lesz étteremkereséskor, hogy van-e két etetőszékük.

Nehezített körülmények?

Van az a kifejezés, hogy “a nyaralás babákkal annyit jelent, mint nehezített körülmények között ellátni őket”. Lehet, hogy sok esetben így van, de én ezzel nem értek egyet.

Vannak bizonyos dolgok, amikre fel kell készülni, vagy amit érdemes mérlegelni, és máris nyet ügyünk van!

Ha strandolós nyaralásra vágysz, és azt olvasod egy szállásról, hogy “csupán tíz perc sétára van a strand”, keress inkább olyat, ahol egyből a parton vagy. Nem kell állandóan ki-be cuccolni, hanem reggel kimész a strandra, és utána ott hagysz mindent, és akkor mész oda, amikor akarsz a nap folyamán.

Éttermet keresel? Nagyban megkönnyíti a helyzetet, ha van etetőszék (persze anélkül is meg tudtuk oldani).

Átértékelődnek bizonyos szempontok, de az a jó hírem, hogy akár “bababarát” egy étterem vagy szállás, akár nem, babákkal utazva is meg lehet oldani a strandolást, a gasztró élményeket, a turistás programokat.

És kell annál több, mint hogy a család közösen nézzen végig egy naplementét a tengerparton?

Inkább a tengerpart, mint a négy fal között

Én nem ahhoz viszonyítom a babákkal való utazást, hogy milyen volt régen, kettesben utazni, hanem ahhoz, hogy milyen velük egyedül egész nap otthon lenni. Mert nekem már ez a hétköznapom; egyedül ellátni őket egész nap, valahonnan szerezni kaját (megpróbálni valamit összedobni fél óra alatt amíg alszanak), szórakoztatni őket délután három és hat között, ha épp nem ér rá a nagyi játszani vagy sétálni velük.

Ehhez a hétköznaphoz képest végképp kifejezetten szuper volt a nyaralás, hiszen főzés helyett beültünk a helyi étkezdébe pad thai-t enni, a strandon thai massage-ra mentem vagy napoztam alvásidőben, délután pedig a teraszon megittunk egy happy hour koktélt. Este, amikor már aludtak a picik, a teraszon söröztünk, street food-ot ettünk.

És a legeslegjobb: végig harminc fok volt! Ez még a legnyűgösebb napot is feldobja, hogy amíg otthon mínuszfokok vannak, Thaiföldön végig jó idő volt és meleg.

Visszatérve az eredeti kérdésre, a válaszom NEM; nem őrültség kisbabákkal Ázsiába utazni, sőt! Kifejezetten ajánlom, és ha egy kicsit is ég benned a vágy, kezdd el szervezni, mert eddig nem ismertem senkit, aki megbánta volna, hogy nekivágott a kalandnak.

Leave a Reply