Montenegró gyerekkel – a Shkodrai-tó környéke pelikánokkal, bio farmmal és őszinte vendégszeretettel

A két hetes montenegrói körutunk egyik fénypontja a Shkodrai-tó látogatása volt. Eredetileg az albán oldalról ismerkedtünk volna meg a tóval, de a járványügyi helyzet spontán tervváltoztatásra kényszerített minket. Utólag azt mondom, ennél jobban nem is alakulhatott volna!

Kotorból érkeztünk ide, alig pár óra alatt. Igaz, mi nem siettünk sehová, útközben megálltunk Sveti Stefannál, Petrovacban pedig ebédeltünk és strandoltunk egyet. Így egész napos túra lett belőle. Erről bővebben az @utazoanya Instagram oldalamon is beszámoltam.

Az itt töltött csodás napok nagyrészt a szállásadónknak köszönhetőek, ugyanis egy olyan bio farmot találtam, ahol csupaszív emberek dolgoztak, családtagként tekintettek ránk, és sok emlékezetes pillanatban volt részünk velük.

Érkezésünkkor egyből körbevezettek minket és megmutatták a borpincét, ahol kóstolhattunk helyi nedűket; én a bor és kávé keverékéből készített likőr mellett tettem le a voksomat. Mia végig rajtam aludt, a fiúk pedig rohangáltak és felfedezték a terepet. A család több tagja is gondoskodott a fiúk szórakoztatásáról.

A Shkodrai-tó környékén található az ország legnagyobb borvidéke, ahol Montenegró vezető kékszőlője, a Vranac terem. Az általunk látogatott családban pedig már több generációs hagyomány a bortermelés. Be is szereztünk tőlük pár üveggel az út további részére. 

Ha már a tónál jártunk, nem hagyhattuk ki a család által szervezett hajótúrát sem. Délelőtti programnak tökéletes volt, és az egyik legkellemesebb élménnyé nőtte ki magát. A gyönyörű látvány mellett hűsítő szellő enyhítette a kánikula érzetet, Mia rajtam aludt a hordozóban, a fiúk nasiztak és nézelődtek. Teljesen el tudtam lazulni.

 

Láttunk egy elhagyatott börtönt, amit anno a törökök tartottak fent, egy hangulatos kőházat, ami szállásként üzemel és csakis hajóval lehet oda eljutni, valamint a kapitány kiszúrta a tó szimbólumát, a pelikánt, amit sikerült megközelítenünk.

Fun fact: tudtátok, hogy itt él a kontinens egyik utolsó pelikánközössége?

A reggeliket és vacsorákat a ház asszonya készítette, csakis helyi finomságokat tálalt: házi sajt, sonka és kenyér, friss paradicsom és paprika a kertből, frissen fogott hal a tóból és hatalmas adag montenegrói főételek.

Esténként, amikor a gyerekeink már aludtak, a farm közös teraszán összegyűlt a bő család rokonsággal, és minket is odahívtak. Így aztán késő estébe nyúlóan beszélgettünk velük egy pohár Vranac mellett, és bár csak kevesen tudtak angolul, lelkesen magyarázott nekünk mindenki történelemről, kultúráról, vírusról egyaránt.

A fiúk is nagyon jól érezték itt magukat: megismerkedtek az udvaron szaladgáló tyúkokkal, szedtek friss paradicsomot a kertben, nézték a malacokat, játszottak a helyiekkel. És persze ők is ettek-ittak a sok finomságból.

Ha pedig pazar kilátásra vágyunk, elég 10 percet sétálni fel a dombra, és máris ezt kapjuk:

Szívből ajánlom a Vrzina Farm House-t annak, aki a környékre látogat. Nem a turistaközpontban van (amit egyébként messziről kerültünk, mert jöttek a “hiénák” akik próbáltak belőlünk pénzt kicsikarni), hanem mindentől távol, sok kanyargós úton át, csendes, nyugodt környéken található. Nem mellesleg ár-érték arányban is több, mint kiváló élmény volt.

Részletek:

Vrzina Farm House

Ára: kb. 40Eur / 2 fő / éjszaka (gyerekeknek ingyenes)

Vacsora: 10 Euró / fő, bőséges, nem bírtuk megenni, gyerekek is jól laktak de rájuk nem számoltak fel semmit

…………………………………………………………………………………………………………………………………………….

Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál még több hasonló írást, kövesd be az @utazoanya Instagram oldalamat.