9+1 tipp az utazás utáni levertség kezelésére
Processed with VSCO with a6 preset

9+1 tipp az utazás utáni levertség kezelésére

Nem egyszer fordult elő velem, hogy egy utazásból hazaérkezve megmagyarázhatatlan levertség fogott el. Egyszerűen nem tudtam, mi lehet az oka ennek. Aztán beugrott: ez a szabadság utáni depresszió jelensége!

Igaz, ez hagyományos értelemben azokkal fordul elő, akik klasszikus munkahellyel rendelkeznek. De otthon lévő utazóanyákkal is megesik, akik ugyan nem járnak be irodába dolgozni, de a napi teendőkhöz és rutinokhoz ugyanúgy vissza kell, hogy térjenek.

Ezért, hogy pontosítsak a kifejezésen, én inkább utazás utáni levertségnek, mint szabadság utáni depressziónak hívnám. A depresszió túl erős kifejezés, és az oka a levertségnek az, hogy vége az utazásnak.

Hogyan kezeljük a tüneteket?

Összegyűjtöttem 9+1 tippet, amikkel könnyebben túleshetnek ezen az időszakon az utazóanyák, akik ugyan nem mennek be az irodába ezután sem, mégis érinti őket a jelenség.

  • Kezdjük azzal, hogy hazaérkezés után minél hamarabb pakoljuk ki a bőröndöt. Kerüljön vissza minden a helyére, és mossunk ki mindent. Ez egyfajta rituális lezárása az utazásnak.
  • Nézzük vissza az utazás alatt készült képeket, és éljük át újra a csodás, közös pillanatokat.
  • Tartsunk beszámolókat rokonoknak, barátoknak.
  • Posztoljuk ki Instára vagy Facebook-ra a kedvenc képeinket, írjunk blogot legszebb élményeinkről.
  • Vegyük fel a kapcsolatot barátainkkal, és érdeklődjünk felőlük. Ez eltereli a figyelmet a saját levertségünkről.
  • Legyünk sokat friss levegőn, élvezzük a jelent.
  • Kezdjünk bele egy új utazás szervezésébe, vagy csak álmodozzunk róla, hová utaznánk majd egyszer szívesen
  • Nézzünk youtube videókat más országok kultúráiról, vagy olyasmiről, amiről utazás közben hallottunk, és felkeltette az érdeklődésünket
  • Vegyük elő az utazás során vásárolt helyi finomságokat, és fogyasszuk el.

     +1 Ha a nyaraláson lecsúszott egy-egy pohár bor esténként, nem kell azonnal abbahagyni ezt a szokást otthon sem. Majd szép fokozatosan 🙂 És mivel már beesteledett és a gyerekek alszanak, az én időm már el is jött 😀

Nektek volt már ilyen érzésetek? Hogyan tudtatok átlendülni rajta?

Leave a Reply